a domdtetőn kutya csaholt,
balsorsát tán' megszánja Luna,
üvőltve égig sírt a hangja.
És én kinek sikoltsam sorsomat?
Fotuna nálam sem kopogtat!
Oly sokat hívtam, vártam,
de csak magamra számíthattam...
Kocogtam utamon, bukdácsoltam,
de a vermekből mindig kimásztam.
Esténként tágranyílt szemmel
bámultam a Holdat,
ne verj, ne bánts,
szórj rám sugarakat!
De ma már nem imádkozom hozzád ,
tudom, mindenki maga irányítja sorsát,
mert ritka, hogy a szerencsét hozó Fortuna,
-mint meglepetés-vendég, önszántából jön,
nekünk kell egyengetni útját,
s egyszercsak beköszön...
Bartha Ilona
Kép: Net
gyusziapu.deviantart.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése