nem tudom, csak hiszem,
hogy a heves szél repíti felétek
mormolásom, fel az égig,
ott vagytok,-értitek?
Ha igen, szeretteim, ti is mondjatok
értem néhány jó szót az Úrnak,
mert én még itt maradtam közülünk utolsónak...
Kérjétek meg, fogadjon engem egyszer szeretettel,
-bizonyítottam életemmel-s ne engedje,
hogy e bűnös világból az ördög vigyen el.
Való igaz, én sem vagyok különb, mint más,
-esendő ember-
ajkamon a szó e kesernyés élettől néha eltorzul,
nem egyeztethetően a hittel, tudom,
de legalább bevallom...
Ó, drága Anyám, látod, konok lányod
most is csak magára gondol,
de ne hidd, évtizedek óta mindig
velem vagytok, jöttök a nappal, holdsugárral,
langyos szellővel, krizantém illatával,
lelketek itt lebeg e kis mécses lángjában,
legyen békétek, nyugalmatok
fenn, a mennyországban
Bartha Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése