Pőre testeden napfény hancúrozik,
a mező illatleplet terít reád,
pacsirta énekli a tavasz dalát,
meztelenséged bárányfelhők lesik.
Magad vagy a szabadság aranyszobra,
ifjú szépséged nem törte még vihar,
bár fenn az irigy ég felhőkkel takar,
mögöttük zeng a pacsirta vágy-dala.
Szinyeit is megszállta az ihlet,
látva szépséged, megfestett egy képet,
lassu szélben szálló pacsirta dala...
Mi lehetne szebb, mint ifjú női test,
s a lágy természet, melyet egy művész fest,
ember és természet harmóniája...
Bartha Ilona
Kép: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése