Amikor már nem a jövő titkait fejtegeted,
csak élsz,-mert van életed, a napok tenyeredből esznek.
Próbálod a magad képére formálni az idődet,
hangtalanul tenni, amit kell s már nem érdekel,
ki gyűrkőzik kivel, hogyan magyarázzák a lényeget,
amit már te sem értesz, túl modern a mai etika neked...
Hiszem, vagy sem, nekem már oly mindegy,
ó, politika,-én jogkövető vagyok, de ne ígérj és ne fenyegess!
Nem hiányzik már nekem a halmozás, gazdagság, se hírnév,
annyi legyen, amivel békében élek nyugalmam szigetén,
öntüzemben égtem egy életen át, elég volt,
letépem a rámfonódó hínárt...
Az öreg fűzfa sem vágyik már a domtetetőre,
hulló leveleit elsodorná a szél s nem esne a földre.
Bartha Ilona
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése