2017. június 17., szombat

Szeretem az otthonomat-Utolsó

Szeretem az otthonomat, biztonságban érzem magam.Nehezen mozdulok már ki, de vannak elkerülhetetlen dolgok, melyeket időnként el kell intézni. Ilyenkor furcsa gondolataim vannak, különösen egy idő óta, mióta jobban érzem a "kor" terheit. Írtam is már erről, természetesen mindenki másként dolgozza fel a "menés" gondolatát, én már régen ily módon:
Utolsó..
Ha ez ember a döcögő, pöfékelő vonat utolsó kocsijában ül már, minden megváltozik.Bárhova utazol, bárhova mégy az utad mintha az utolsó volna.
Szelid mosollyal az ajkadon búcsút intesz a háznak, kertnek, arra gondolva,sosem látod viszont,talán sosem térsz vissza, őrizze meg mosolyodat.
Minden nap megiszod az utolsó kávét ,elszivod hozzá az utolsó cigarettát,
lehet, hogy holnap már nem lesz rá alkalom.
Közeli barátaidat, családtagjaidat gondolatban átöleled, mintha búcsúznál.Felnézel az égre, vakitó fényt és derűs nyugalmat találsz, kinyitod az ablakod és mélyen beszivod a tavaszi, nyári virágillatot.
Mindig úgy érzed, ez az utolsó óra.Most is ezt érzem, mikor elmegyek itthonról.
Búcsúzol,-pedig még élsz..

Bartha Ilona
Kép: Net

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése