Tik-tak, tik-tak, születésed óta az óra
monoton ketyeg neked s a kis kéknelelejcs
évente új tavasznak ígéretét hozza...
Fiatalságod mámorában, szelek sodrában
az élet tüzes zenéjére reppent a szoknyád,
mára emlék lett, az idő selyemszálakkal
gúzsba kötötte tested-lelked visszavonhatatlanul,
mikor az óra utolsót üt, a kötelék-csak akkor-lehull...
Bartha Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése