hogy két ág közé feszített függőágyon álmodom,
lehúnyom a szemem, ringatott a szél,
mint hajdan anyám, mikor átölelve mesélt...
Ég és föld között szinte súlytalanná váltam,
mintha nem is itt lennék, hanem egy más világban.
Tengerparti kép lebegett előttem,
pálmaágak kecsesen hajladoztak felettem.
Ekkor hirtelen homlokomra egy kis lidérc repült,
csipogva húzogatta hajam, látszott, hogy örült.
Mozdulatlanná dermedtem, szemem sem rebbent,
nehogy megijesszem, mert akkor elreppen.
Oly szép volt e pillanat, feledtem mindent,
s akkor ott e néhány boldog percért éltem...
Bartha Ilona
Kép: Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése