Indulataim a kandalló tüzében lobognak,
majd az üszkösödő fahasábok közé zuhannak.
Szeretném már nem lemondással oltani a közönyt,
s nem közömbös nemtörődömséggel elterülni,
mint egy kidöntött farönk...
Fáradt vagyok, felzaklatnak az egymásra mutogató
csatározások,-értünk,
miközben mi, többség, valahol elveszünk.
Olyanok vagyunk, mint folyó közepén hánykolódó
rozoga csónak,
melyet mindkét partról a hullámok
visszadobnak..
Csupa kétely vagyok, a szívem kérdez,
de választ az agy nem ad. Jó ez?
Mit tehetek én, egyedül bóklászó , idős ember,
ki csak álmában egy hallgatag istennel perel...
Szélcsend van bennem
langyos várakozás valami jobbra,
talán a tavasz, -ha megérem,
majd elhozza...
Bartha llona
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése