Köszönet

Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik születésnapomon felköszöntöttek. Igazi meglepetés és öröm volt számomra a mai nap. Egyrészt azért, mert 1-2 év óta már sehol nem jegyzem a születési dátumomat, arra gondolva, hogy idősebb korban az ember már legszívesebben elfelejtené, ennek ellenére olyan sokan gondoltatok rám.
Tudjátok, ha az ember öregszik, már minden baja előjön. Itt fáj, ott fáj, Uram bocsá' elfelejt dolgokat, kétszer annyi idő alatt csinálja meg azt a munkát, amit korábban szinte észre sem vett és már elkészült vele.Mindezt nem panaszként írom, adja Isten, Nektek is legyen módotok a sors kegyelméből megtapasztalni.
Mégis: érdekes, néha magam csodálkozom a legjobban , hogy már ebben a szép korban vagyok. Ugyanis a testi bajokat leszámítva mintha ugyan olyan lennék, mint fiatal koromban. A humoros dolgokon hagosan és szívből kacagok, a fájdalmas esetek éppúgy megviselnek, mint régen.Sőt, az idő jóvoltából rámrakódott tapasztalatoknak köszönhetően még kiegyensúlyozottabb,nyugodtabb lettem.
Ma felhívott egy barátnőm és az előbbi dolgokról beszélgettünk. Akkor magyarázatként a következőket mondta, amit Kóbor János említett egy interjúban: az előbbiekben leírtak azért vannak így, mert "egy idő után a test és a lélek különválik".Ezt eddig is sejtettem, hiszen sokat hallottam, hogy a lélek nem öregszik, de ilyen módon megfogalmazva még nem hallottam. Még mondja valaki, hogy az ember nem tanul a sírig!
Mégegyszer mindenkinek köszönöm!