Mezei zsálya illatú volt a nyaram,
befészkelte magát a rózsabokor alá,
s a fülledt hőségben ontotta az erős illatot,
csábított lepkét, méhet és dongót.
Kertem sziklái alatt békák hűsöltek,
lesték, mikor nyitom meg a kerti csapot.
Forró volt a nyár, szinte égetett a nap,
aztán a kiszáradt földre felhő szakadt.
Sötét szobában leverten feküdtem,
elméláztam a régi, vad nyarakon,
amikor illatos bokrok rejtekében
a fiatalság tombolt oly hevesen...
Egy tikkadt nyári délután a tóparton
sétáltam én és a kutyám s nevettem,
mikor ruhástól a tó hűs vizébe ugrottál,
s mint egy gyermek, pajkosan kacagtál...
B Ilona Tóthné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése