lebegni a víz felszínén,
mint tóban a tavirózsák,
s fényben úszva
kezemből a gondmorzsák
apránként siklanának
a tó mély vizébe...
Mint a bedobált kavicsok
s a pergő percek,
amint örökre
az idő gyűrűjében rekedtek.
Hullámzik még kicsit a felszín,
aztán a gyűrűk is elsimulnak,
s mintha mi sem történt volna,
egy vibráló perc ismét tovahaladt,
a tavirózsák elnyelték a sugarakat.
Tó vizében szenderegni volna jó,
s lebegni, mint a tavirózsák,
szírmukat szétszórni az égiek felé,
akik talán a holnapokat adják...
Bartha Ilona
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése