Edit levele

Rövid levél B. Tóth Ilonának

 Ilona én szeretem a kerted, A fát, amit kezeddel metszel, A tolladat, telis-tele verssel, És örök bizodalmadat, Ami nélkül elveszhet egy ember. Tudom, hogy ismered a magányt, Láttál már hernyót az almafán, A béke csöndje néha látogat, Szeretem, hogy bölcs minden szavad. Én is látom kedves madaraidat, Itt röpködnek a fák alatt. Ha eljön egy-egy üres este, Riasztó rémeket a falra festve Megcsöndesülök. Rágondolok minapi versedre, Megcsendülnek a szavak, Az élet nem vidám színdarab. Kitessékelem az elégedetlenséget, Ha becsönget néhány apró öröm, Nem dobom át a küszöbön, Ahogy tőled tanultam, köszönöm.

Ilona levele Editnek

Ilona levele Editnek:
Kedves Edit!
Nagy örömmel vettem kézbe nekem írt leveled,
s míg a válaszon merengek, azon tűnődöm,
hogyan lehetséges az, hogy soha nem láttalak,
mégis számtalan gondolat s a szavak
egy úton haladnak, olykor találkoznak...
Pedig nem vagyok nagy lélekbúvár, az a kis tapasztalat,
mit magammal cipelek, a korral rám ragadt.
Életemet a számok világában éltem,
vonalakat huzogattam és szögeket mértem,
terheléseket számítottam, hogy a falak ösze ne dőljejenek,
hogy stabilan álljon az épület, mint versekben a rímek,
ki gondolta azt, hogy valaha kicsit még ehhez is értek?
Kulcsszavak: a természet és a szeretet...
Ma már csendes magányban élek, a sors ezt szánta nékem,
könyvjelző nélkül is itt nyilik ki életkönyvem.
Nem berzenkedem,mert a csendembe fojtom a szót
amikor hozzám szól, mert azt én értem,
rajta van kertemben az őszi fáról lehulló sárga levélen...
Igen, szeretem a természetet, részeként kertemet,
s mint Te is-az állatokat, a kutyámat,
aki öregen is örök gyermek...
De nem terhellek soraimmal tovább,
ünnep van ma, idézzük a márciusi ifjak korát,
s a fádalom a sok fiatal életért,
kik vérüket és életükért adták a hazáért.
Miért? Nem csak érezni, gondolkodni kéne már..
Buzdítalak,-bár Téged nem kell,-írj még sokat,
szeretem a verseidben kifejezett gondolataidat,
bár néha szavad keserű, de igazat nem ferdít,,
én tudom, nagy a Te lelked, Edit!

Ölellek szeretettel:
Ilona