2015. február 6., péntek

ÖRÖKRE SZERELMES



Vágyaim elültek, mint vihar után
tenger hullámai, nem fodrozódnak,
összetört vitorlaként hánykolódnak,
-érzem tehetetlenül és sután.

Hegyet emelnék bánatomból, várva,
hogy a tenger vize azt is elöntse,
pokol feneketlen mélyére döntse,
elmúlna már fájdalmam, óh, én árva


Szerelmünk égig érő torony lenne,
ha szelíd szíved dobogna, élne,
nem fuldokolnék kínzó, lázas dühben..

Örökre szerelmes, boldog évek!
Olyan volt, mint vidám, boldog ének,
emléke most is perzsel, ég szívemben.

B Ilona Tóthné

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése