talán még te sem, ahogy a lelkem
cérna szálon imbolyog bennem..
Mutatnom kell, nagyon erős vagyok,
de itt belül váll rázkódva némán sírok.
Hogyan lesz ezután? Felőröl a magány..
Nem látom már, ahogyan nyírod a bokrokat,
s ujjad hegyéről egy csepp vér leszalad,
aláhullik, mint a piros vadszőlő levél,
harmatcseppjét beissza a föld, elsodorja a szél
Hogyan lesz ezután? Vigyáz rám a fiad,
én is óvom őt, amint az úton halad,
végzem a dolgokat már helyetted,
tudom fáj, hogy nem te vagy, aki ezt teszed.
Valami ősi, mély fájdalom reszket
tehetetlenül bennem a sorsot vádolva.
Nem tudom még, tovább hogyan,
"tükör által homályosan"...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
- Erzsike Mihaliné, Éva Lambrozett, Vass Éva és további 31 ember kedveli ezt.
- B Ilona Tóthné Kedves Kata! Ez nekem most nagyon aktuális, idő kell, hogy az ember feldolgozhassa a fájdalmakat..Értelmet kell adni életünknek, meg kell találni, mi az, ami feloldja a magányérzetet, legyen az egy jó könyv, zene, vagy egy egyszerű hétköznapi munka, amiben örömünket leljük..Ehhez kínánok Neked( meg magamnak is) sok szerencsét!
Jutka Vitalion Zvolenszki Icukám, megértelek, én a nászomat vesztettem el, de mégis rengeteg kérdés marad az emberben megválaszolatlanul, kívánok neked erőt és kitartást!
Panni Szabóné Icukám együtt - veled, mélyen együtt érzek!!Szomorúan szép versesed, azt kívánom, legyen erőd a fájdalmaidat ki írni, lelked könnyebbül! Erő, és egészség, hogy kitudj tartani!! Puszillak!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése