Szégyen a futás, de..

Jót mosolyogtam ma, kicsit szégyellem, mert más kárán, de akkor is jólesett..

Történt, hogy az egyik rokonom egy kiskutyát fogadott örökbe. Néhány hónapos lehet, vadászkutya, sajnos még nem sajátította el a társadalmi együttélés szabályait. Maga a kisördög, egész nap tesz-vesz, le sem írom a napi tevékenységét, mert betelne vele az oldal.

Az anyós , aki falun él, nagyon szerette volna megismerni. Neki egy öreg kutyája van láncon, sorsába beletörődve hűségesen őrzi a portát.A baromfiudvarban aprójószágok kapargatnak.

A rokon gyerek elvitte hát a kiskutyát. Az anyós édesgette, szeretgette, bemutatta neki a portát, az öreg kutyával a kicsi hamar megbarátkozott és figylmét teljesen lekötötte a kapirgáló tyúkok látványa..

Aztán a felnőttek beültek beszélgetni a hűvös szobába, teljes lelkinyugalommal, tudván, hogy minden körül van kerítve, semmi baj nem lehet.
Egyszercsak éktelen sivalkodás hallatszott, kirohantak, hát látják, a kiskutya körbe -körbe kergeti a tyúkokat. Természetesen-kihasználva, hogy senki ne figyel rá,-átmászott a kerítésen.

Igen ám, csakhogy az egyszem kakas, látva hogy háreme veszélyben van, mint egy bősz várúr, taraját felszegve, szárnyaival hadonászva, büszke-bögyös léptekkel, harciasan a kiskutya felé száguldott. Mivel a kutyával még nem történt ilyen manöver, arra gondolhatott, hogy a kakas játszani akar vele, így gyorsan iránytváltott és ő is megidult a kakas felé. Őurasága látva, hogy fele sem tréfa, kakas-büszkeségét levetkőzte és futásnak eredt.

Mikor végre sikerült megfogni a kutyust, még mindig a fogai között szorongatta a kakas farktollait..
Az anyós azóta nem kiváncsi a kutyára..

Ilona B.T.
Kép:Net