Nesztelenül lebegek az űrben,
testetlenül a vaksötétben,
világitanék,szórnám a fényt,
de elvesztettem a reményt.
Az én váram már régen porba hullt,
fáradt testemre rátelepszik a múlt,
vállamra már csak a végtelen borul,
merengek fázósan,hangtalanul.
Tűnődésem tétován lépeget,
ma minden olyan reményvesztett.
Égi háború dúl, a hajnalt várom,
lelkemből is elillan e lidérces álom,
lesznek még jobb napok, vidámak,
talán még új élmények is várnak..
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Magdi Csuka Nagyon szép Icukám ahogy a végén vissza tér a remény, amit soha nem szabad feladni!" lesznek még jobb napok vidámak, talán még új élmények is várnak" úgy legyen, szívből kívánom! Szép napot kívánok szeretettel:Magdi!
Panni Szabóné Icám, csodálatos versed!!Hullámzó mély érzések!"Az én váram már régen porba hullt,
fáradt testemre rátelepszik a múlt,
vállamra már csak a végtelen borul,...Bővebben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése