Új év,-új kezdet

Tegnap kicsit áttekintettem az eddigi életemet. Évkezdetén az ember mindig csinál valamiféle számadást, mintegy okulásul, hogy amit elrontottam, azt ebben az évben majd másképpen csinálom, a szép dolgokat megismétlem.

Új év,-új kezdet- szokták volt mondani.

Én most elhatároztam, semmit nem fogadok meg, semmit nem csinálok másképpen, folyjanak a dolgok úgy, ahogyan a sors hozza.

Egy bizonyos kor után nem szabad a múltba temetkezni, hanem örülni kell minden napnak, nem lázongani, hanem tevékenyen kell megélni a napokat.

Az idő nem kérdez. Az idő megy, mindig előre. Ellentétben a fizikával, az idő a mi utunk, amelyen haladva néha bukdácsolunk, néha simább szakaszokhoz érünk, néha elfáradunk, megpihenünk.

Én úgy döntöttem, lehetőségeimhez mérten tartalmasan, szorgoskodással, hasznosan, békésen, derűsen próbálok a még hátralévő utamon végigmenni. Tisztelem az időt, minél kevesebb van belőle, annál jobban...



E gondolatok jegyében kivánok mindenkinek derűs, szép napot!