LEVÉL BARÁTNŐMNEK

• Hideg, télies este van, még nem teljesen tél. Nálam akkor az igazi, ha nagy pelyhekben hull a hó.Befűtöttem, a kutya a lábaimhoz hevert, olvasgattam, néha a TV-re pillantottam. Ilyen csendes estéken mindig elmerengek, így jutott most ezer emlék az eszembe a mi közös múltunkról. 

• Nagyon aggódom,mert kivizsgálás alatt vagy,a szived rendetlenkedik,mint olykor az enyém is.Nehezen birja már azt a sok emléket,titkot,örömet,bánatot,fájdalmakat,amit a hosszú évek alatt elraktároztunk.Ide-s tova fél évszázada ismerjük egymást,szinte gyerekkorunktól.Együtt kezdtük a gimit,ami akkor nehéznek tűnt,de most visszagondolva olyan volt,mint egy nagy játék.
• Emlékszel még a sok boldogságra,csinytevésre,a kirándulásokra,a házibulikra? Egyikünk sem tehetős családból származott,mégis mindenünk meg volt,a bulikra a hétköznapi ruhánkból menő cuccot varázsoltunk,önfeledten hülyéskedtünk,táncoltunk,énekeltünk.A srácok,Öcsi,Csöszi,Gyuri és a többiek nagylegényeknek akartak látszani,udvarolgattak,közben azon(is) járt az eszük,mivel viccelhetnének meg bennünket.No,és a TANÁR ÚR!Mai napig hasznositom a tanitásait.Csodálatos pedagógus volt! Pedig szegénynek nehéz volt kordában tartani bennünket.
• Varázslatos évek voltak azok és mi jónéhányan igazi barátok,testvérek lettünk.Úgy érzem, a gimis évek befejeztével a gyerekkorom is végetért.
• Szétszéledtünk a nagyvilágban. Belőled kiváló pedagógus lett,nemzedékeket neveltél fel.Én,az akkor még utált műszaki pályán kötöttem ki,mert "bűnös nemesi múltam" miatt a hőn áhitozott orvosi egyetem szóba sem jöhetett. De a sors igy rendelte,ki tudja,miért. Szerelmek jöttek-mentek,majd családalapitás,gyereknevelés.
•  
• Jó pár év kihagyás után,mikor a "régi gárda" találkozott,már fenőtt,érett fejjel szinte újra gyerekekké váltunk. A baráti szeretet,az összetartozás mai napig megmaradt. Mi "harcos" utat jártunk be, de nem számit a politikai hovatartozás, nem számit az eltűnt idő sok fájdalma, keserűsége, mi barátok vagyunk. Féltjük és óvjuk egymást.
•  
• Ezért aggódom most annyira.Te is elvesztetted a társadat, mint én,elvesztetted a fél szivedet és az a másik fél talán túlterhelt a gondoktól,a fizikai megpróbáltatásoktól,a családért aggódástól,olykor az egyedüllét bújától. Szeretném,ha éreznéd,nem vagy egyedűl. Mi itt vagyunk. Ha beteg vagy,mi is betegek vagyunk. Ezért kivánom,hogy ez a kivizsgálás, érfeltöltés ne egy betegség kezdete legyen. Vigyázz magadra,magunkra.
• Azzal a reménykedéssel zárom soraimat,hogy a következő találkozáskor megint a régiek leszünk,tele vidámsággal és szeretettel.
• Sok szerettel puszillak: Ica

B Ilona Tóthné