Egy hajléktalan

Egy hajléktalan
Ilona Bartha Toth, 2012. február 5., 13:01

A napokban láttam láttam ezt a képet itt a neten,a készitőjét nem ismerem,de nem tudtam a látványtól szabadulni,felzaklatott..

Téli szél fúj,hó szitál,
sötétedik, közeleg az este már,
gyérül a forgalom a körúton,
fáradtan ülnek emberek a buszon.

A járda kövén gyalogosok
meg-meg csúsznak,fagyosan
behúzott nyakkal,szipogva
sietnek az otthonukba.

Az aluljáró védelmében,
csendes zugban meghúzódva
mint tengeren egy kis sziget,
ember ül,ölében kutya piheg.

Nem szól,csak néz maga elé
kutyáját ölelve mint anya gyermekét,
a külvilág sem érdekli már,
gondolataiban messze jár.

Itt ülök fázva,plédbe bugyolálva,
koldus nem vagyok, csak hajléktalan.
Ne szánjatok,emberek,
holnap ti is itt lehettek.

Nem voltam én mindig igy,
feküdtem meleg ágyban,
körülöttem gyerekzsivaj ,lárma,
az asszony főzött a konyhában.

De a sors nekem ezt hozta,
pedig nem voltam részeges borissza,
nagy árat fizettem mindenért,
családért,házért,magamért.

Téged kérlek Uram,
csak annyit adj még nekem,
hogy egyetlen barátom,társam,
szeretett kutyám túléljem.

Ne pusztuljon el az útszélen,
s tisztességgel eltemessem,
az én életem már oda,
innen fel nem kelek soha.

 

Kép: Net