B Ilona Tóthné
Mintha az ég meghasadt volna, a résen
fentről az éteri térben felhőkön úszva
pont szembenéztem veled, amint ott lebegsz
a sötétség bugyraiban s szemeddel
kutattad, ott fenn mi van?
Eltelet egy év, vagy ezer talán, s a sötétség
polipkarjaival átölel, örvénylő szél
simítja arcodat és az űr mélyén
mint búvárt tenger fenekén
alig ér fény, lebegsz titok rejtekén.
De jön már a pirkadat, a nap
bekúszott a háztetők alatt,
s én félálomban tűnődöm, álom volt,
vagy valóság? Hisz' tisztán láttam, itt voltál,
a mélybe zuhantál, s egy másik bolygó elkapott..
S csillagszemed újra álomba ringatott..
Az álmot és a valóságot csak egy keskeny folyó
választja el, s a folyón ide-oda sodródó
fantázia egyszer majd kiköt valahol..
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése