ÁLOMVÁRÁS

Ilona Bartha Tóth

Ezüsthajú már a napom,
kinézek az ablakomon,
sötétség honol a tájon,
levél zizeg a tujákon.

Harapni lehet a csendet,
ember, állat elpihentek,
csak nálam világít a fény,
vágyón eltölt álom-remény.

A sötétben mindig félek,
mert a napok oly kemények,
fülledt nyári éjszakákon
forrás lenne egy szép álom.

Kitárom az ablakomat,
előttem fák nyújtózkodnak,
lombjuk takarja a holdat,
nem látom a csillagokat..

Kép: Net