Az elmúlt napok, hetek keservei iratták velem ezt a szonettet.Most, hogy újra itt vagyok, már jobban érzem magam.

" Semmi sem mélyiti el úgy az emlékeket, mint a felejtés utáni vágy."

NEM BIROM MÁR
Szonett 62.

Nem birom már, nem, összeroppanok!
Igérted,- jóban, rosszban velem leszel!
Most hol vagy? Kereslek, de nem létezel,
Sötét minden,félek, egyedül vagyok.

Olyan lettem, mint villámsúlytotta fa,
Élek még, de a szivem ketté hasadt,
Szép életünkből semmi sem maradt,
Jövőm bizonytalan, felemészt a ma.

Szerettelek! Óh, átkozott múlt idő!
Egemet nem boritja bárányfelhő,
Fenn, csillagok között van már a helyed..

Próbálok emlékekbe kapaszkodni,
S ha látlak a képeken, megnyugodni,
Remélem, egyszer találkozom veled.

Kép: saját