REPÜLÉS
REPÜLÉS
Földobtál és én átrepültem
a nagy kékségen, lebegek
s te álltál ott, mint ember
mikor Istenhez imádkozik
kitárt karral és felemelt fejjel,
s a lélek találkozik a végtelennel.
De hol a határ? Félek
csillagok útvesztőjében eltévedek,
s kikerülve a delejes vonzásból
marad-e belőlem valami
a földi világból?
Vagy repülök örökkön
a csillagközi térben,
majd testem elolvad
a nap közelében
s nedveim kicsapódnak
a fűszálakon
áttetsző cseppekben
egy ködös reggelen..
Félek, mert nem tudod
a kis csepp én vagyok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése