Tél közepén, magunk mögött hagyva az ünnepeket, a lázas
készülődéseket, ünnepi ebédeket. az ünnepekkel járó felhajtást,
csendesen telnek nyugdijas napjaim.
Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.
Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust,
megetetem, elkészítem a szomszéd cicáinak is a reggelit, ugyanis a
szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd
eltünedeznek a háztól. Emiatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas,
egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta
kívül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell
tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott
egerektől gömbölyödnek.
Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban
vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amíg
vidáman röpdösnek, egészen addig, amíg meg nem jelenik a galamb-pár,
akik kisajátítják az etetőt és beletelepszenek, megkezdődik a közelharc a
cinkékkel a magokért.
Így telnek el a reggeli óráim.
Nagyon szeretem Vivaldi Évszakait, most a Telet hallgatom, megnyugtató
délelőtti kikapcsolódás. Közben eszembe jut egy dal, nevezetesen " Mit
főzzek ma magamnak? "
Így, ünnepek után feltétlenül csak valami vitamindús egyszerű étel
dukál. Tehát káposztaleves lesz, nokedli csirkefar-hátból készült
pörkölttel, mert azt a kutya is szereti.
A levesbe a káposztán kívül egy kis zöldség-félét is szoktam tenni, hogy
igazán tartalmas legyen. A répát nem a Tesco-ban vettem, hanem a
piacon, ott magyar árút is lehet kapni. Nagyon szép volt, egészen addig,
amíg fel nem vágtam és a közepéből egy kis kukac ki nem dugta a fejét,
hogy szétnézzen a nagyvilágban. Sajnáltam, így őkelmét répástul együtt
betettem a kukába. A "tartalom" tehát elmaradt.
Délben aztán a terített asztalnál neki ültem tartalmatlan levesem
elfogyasztásának, mikor jött a postás az újságpénzért, közben elmesélte
az utcabeli újdonságokat. No, nem baj, a káposztaleves hidegen is jó.
Mosogatás közben aztán újabb csengetés, most a kéményseprő jött
megvizsgálni,hogy szelel-e a kémény, mert pucolva már évek óta nem volt.
Miután a kutyát végigkergettem a kerten, hogy megtudjam kötözni a
kéményseprő biztonsága érdekében, a szaki bevilágított valami műszerrel a
két kéménylyukba, elkért ötezer forintot és elment. Én azért még ahol
hozzáfértem, kiszedtem a kormot a kéményajtó nyílásain.
A délutánt a mozgásnak és a sportnak szenteltem. Nekem nem kell
szobabicikli és egyéb zsírégető gép. Miután a hó elolvadt, kézbe kapok
két vödröt és minden nap kihordok a pincéből egy párvödör vizet. A
következő napi adag is biztosítva van, mert a talajvíznek az a
tulajdonsága, hogy mindig több jön vissza mint amennyit kihordok.
De most már igazán rám férne egy kis pihenés. Leheverednék,, de ebbéli
szándékomat a kutya megneszelte és azonnal elfoglalta a helyemet.
Igencsak rossz néven veszi, ha odébb akarom tuszkolni.
Közben csörög a telefon, a barátnőm sirva hív, előadja nagy gondját a vízóráról, de ez már egy másik történet..
Bánatosan letelepszem a számítógép mellé, leírom ezt a csendes téli
napomat, mivel a hang nem jó a gépen, hallgatom Vivaldit és arra
gondolok, bár szeretem a telet, jó lenne, ha jönne már a tavasz, a
rügyfakadás, veteményezés, lenne mit csinálnom, nem unatkoznék egész
nap!
- Ilona B. T. -
2013. március 16., szombat
2013. március 15., péntek
Csodára várva
Csodára várva
2013. március 15.
Ámulok az életerőn
Mely kiskertembe beköszön,
Metszett ágakból előjön
Megújult friss levélözön.
Itt a tavasz, bár még mindig
Tél kabátja alá bújik,
Mutatta már napos arcát,
Fel-fel törő vig mosolyát.
Tisztelem az embereket,
A segitő emberséget,
Ki óvja, félti a másikat,
Keseredettnek erőt ad.
Csodálom a hitet, amely
Legyőzi a sötét kételyt,
Kétségbeesőnek reményt ad,
S a hivőnek utat mutat.
Sokan csak csodára várunk
És teljesüljön minden álmunk,
Reménnyel telve keressük,
S közben észre sem vesszük,
Hogy a legnagyobb csoda
A létezés, élés maga.
Ne várj hát a csodára, élj
Minden perce legyen tiéd..
Ilona Bartha Toth
Kép: saját
2013. március 13., szerda
Játék: Falu szélén vigadalom / Öt szó előre megadva /
Falu szélén vigadalom
2013. március 13.
Érik a cseresznye,
Kopogtat már az este,
Falu szélén vigadalom,
Vigan pereg a cimbalom,
Csizma kopog, szoknya lebben,
Ének és tánc a parketten.
Józsi lábán gipszkötés,
Szép asszony félrenéz,
Az ura csak sántikál,
Gyorsan ürül a pohár,
Fejében sok gyötrelem,
Véget ért a szerelem?
Lett vigságból kenyértörés,
Bús oka a harasztzörgés..
Nem zörög a haraszt,
Ha a szél nem fújja,
E kicsi mesének is
Jobb vége lett volna..
Kép: Net
A cikket írta: Ilona B. T.
Kopogtat már az este,
Falu szélén vigadalom,
Vigan pereg a cimbalom,
Csizma kopog, szoknya lebben,
Ének és tánc a parketten.
Józsi lábán gipszkötés,
Szép asszony félrenéz,
Az ura csak sántikál,
Gyorsan ürül a pohár,
Fejében sok gyötrelem,
Véget ért a szerelem?
Lett vigságból kenyértörés,
Bús oka a harasztzörgés..
Nem zörög a haraszt,
Ha a szél nem fújja,
E kicsi mesének is
Jobb vége lett volna..
Kép: Net
2013. március 11., hétfő
TÉL UTÁN A TAVASZ
Mennyi fájó tegnapelőtt és tegnap,
Oly sok év elszállt, már nem is számolom,
De Isten kegyelméből jön egy új nap,
Mint tél után a tavasz,- édes álom.
Tél vitte erőnk újra éled, frissült
Vér zubog ereinkben, testünk ébred,
A föld, mely a téli hidegben kihűlt,
Naptól melegen fogadja vetésed.
Én újra látom mosolygó arcodat,
Amint metszed a szőlőt és a fákat,
S a cinkos szél görgeti hangodat.
Kicsit meghalok, mert mindenhol látlak,
Nekem belőled csak ennyi maradt..
Az óra ketyeg, próbálom űzni az
Emlékeket és bár az idő halad,
Nem megy,-a kép marad, mindig ugyanaz.
Szivem gyötrő vágyat érez utánad.
Magam maradtam,-lehetnél itt velem!
Óh, nagy ég, hát mit vétettem, nyugalmam
Békém annyi éven át csak keresem!
De most újra itt a tavasz és remény
Ilona Bartha Tóth
Kép: saját
Eltűnik az árnyék és marad a fény..
Oly sok év elszállt, már nem is számolom,
De Isten kegyelméből jön egy új nap,
Mint tél után a tavasz,- édes álom.
Tél vitte erőnk újra éled, frissült
Vér zubog ereinkben, testünk ébred,
A föld, mely a téli hidegben kihűlt,
Naptól melegen fogadja vetésed.
Én újra látom mosolygó arcodat,
Amint metszed a szőlőt és a fákat,
S a cinkos szél görgeti hangodat.
Kicsit meghalok, mert mindenhol látlak,
Nekem belőled csak ennyi maradt..
Az óra ketyeg, próbálom űzni az
Emlékeket és bár az idő halad,
Nem megy,-a kép marad, mindig ugyanaz.
Szivem gyötrő vágyat érez utánad.
Magam maradtam,-lehetnél itt velem!
Óh, nagy ég, hát mit vétettem, nyugalmam
Békém annyi éven át csak keresem!
De most újra itt a tavasz és remény
Ilona Bartha Tóth
Kép: saját
Eltűnik az árnyék és marad a fény..
2013. március 10., vasárnap
Mindennapjaink része: a megbocsátásról
2013. március 10.
" Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy
huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk,
ami fáj."/ Charlotte Bronte /
Életünk tele van konfliktusokkal.Sokaknak az a véleménye, hogy aki
kitér a konfliktus elől,megbocsát, az gyenge ember, a másik győz és
folytatja tovább játékait..Pedig a megbocsátás sokkal több ennél.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam.Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta, Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést , lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti.Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszithetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.
A cikket írta: Ilona B. T.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam.Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta, Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést , lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti.Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszithetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.
2013. március 7., csütörtök
ÚTKERESÉS
ÚTKERESÉS
2013. március 7.
Julika szomorúan ült a pályaudvar várótermében egy padon, a fia a barátjával indulás előtt még elment egy kávéra a bisztróba.
Hát ez a nap is elérkezett- gondolta és csak nézett maga elé.
A gyerek elvégezte a szakközépiskolát, de azóta sem tudott
elhelyezkedni. Lassan már egy éve alkalmi munkákból járult hozzá az
otthoni kiadásokhoz. Nagyon nehéz a helyzetük,
a férje is munkanélküli lett, az ő ápolónői fizetéséből él a család, nagyon szűkösen, egyre nagyobb teherrel.
Valamit kezdeni kellett, mielőtt kettétörik az életük. Az unokabátyja
Londonban él néhány éve, ő tanácsolta, hogy a fiú menjen ki hozzá,
próbáljon új életet kezdeni. Végül úgy döntött a család, hogy megteszik
ezt a lépést és összekuporgatták a vonatjegy árát, mert a repülőút még
költségesebb lett volna.
A fia barátja is hasonló cipőben járt és a
két gyerek elhatározta, együtt mennek külföldre, egymás támaszai
lesznek.Ez Julikát is megnyugtatta kicsit.
Most, hogy az elhatározást tett követte, Julika a csendes váróteremben gondolataiba mélyedt.
A gyerekek kilépnek az országból, maguk mögött hagyva a barátokat, a gyerekkort, egy kultúrát, egy nyelvet.
Látják-e még szülőházukat, az őszi erdőt, a lombhullató fákat, a
tücsökzenés virágos réteket, a Balatont, a Duna sárga vizét, a
szeszélyes Tiszát? Lelki szemei előtt elsuhantak a szépséges hazai
képek, a szive is beleremegett.
Arra is gondolt, hogy ezeknek a
gyerekeknek nem lesz magyar feleségük, akivel összebújnak és magyarul
suttognak. Lesz még neki magyar unokája?
Nagyon elszomorodott,
próbálta a könnyeit visszatartani, hogy a fia ne lássa a
keserűségét.Elvégre egy új élet kezdődik, reménykedett, hogy a gyerek
megtalálja majd a számitását és akárhogy is van, az a fontos, hogy neki
jó legyen. Bizott a fiában.
Mikor a vonat elindult, meghatódottan és
bizonytalanul integetett, majd elfordult és a papirzsebkendőjével
itatgatta lecsorduló könnyeit..
A cikket írta: Ilona B. T.
Kép: Tóth Ricsi
Mikor nem látlak
Mikor nem látlak
2013. március 7.
/ Renga láncvers/
mikor nem látlak
a napok csak szaladnak
nincs fényük, ékük
lézengek, épp' hogy élek
reménytelenül félek
ha jön az este
rád gondolok remegve
lágy muzsika szól
valahol a távolból
átölel a sötétség
az éjjel sem hoz
enyhülést, jössz és elmész
úgy vártalak, de
tested a semmibe vész
pirkad már és nem látlak
mikor nem látlak
virrasztó csöndet érzek
lebegnek szürke
füstkarikák, eltűnnek
az elmúlásba esve
Ilona B. T.
Kép. Net
2013. március 6., szerda
Töprengés
Töprengés
Szonett
Ha a napok gondjai összefutnak
Érzem, semmi sincs, ami felvidit,
Mindig van valami, ami keserit,
Gondok tégláiból falat raknak.
Töprengésem mögött háború dúl,
Csöndem belső hullámok feszitik,
Sok kárba veszett idő, csak zajlik
Baj-baj hátán, mint lavina elindul.
Jót tenne a türelem, megértés,
Ha bajban van az ember, segités,
Épiteni, nem rombolni kellene..
A teher is könnyebb, mit együtt visznek,
Közösen új falakat épitenek,
S téglák közt a habarcs szeretet lenne..
Ilona Bartha Toth
Szonett
Ha a napok gondjai összefutnak
Érzem, semmi sincs, ami felvidit,
Mindig van valami, ami keserit,
Gondok tégláiból falat raknak.
Töprengésem mögött háború dúl,
Csöndem belső hullámok feszitik,
Sok kárba veszett idő, csak zajlik
Baj-baj hátán, mint lavina elindul.
Jót tenne a türelem, megértés,
Ha bajban van az ember, segités,
Épiteni, nem rombolni kellene..
A teher is könnyebb, mit együtt visznek,
Közösen új falakat épitenek,
S téglák közt a habarcs szeretet lenne..
Ilona Bartha Toth
2013. március 5., kedd
Galambok
GALAMBOK
(Renga láncvers)
Ilona Bartha Tóth
ablakkal szemben
galambpár gubbaszt csendben
fel-fel röppenek
csőrükkel szeretkeznek
magokat csipegetnek
ablakkal szemben
egy galamb gubbaszt csendben
eső szemerkél
de ő csak ázik-fázik
párja eltűnt, bús a tél
ablakkal szemben
üres ágat ráz a szél
óh jaj a kertben
olvadó hónyoszolyán
tépett tollak hevernek
Kép: Net
(Renga láncvers)
Ilona Bartha Tóth
ablakkal szemben
galambpár gubbaszt csendben
fel-fel röppenek
csőrükkel szeretkeznek
magokat csipegetnek
ablakkal szemben
egy galamb gubbaszt csendben
eső szemerkél
de ő csak ázik-fázik
párja eltűnt, bús a tél
ablakkal szemben
üres ágat ráz a szél
óh jaj a kertben
olvadó hónyoszolyán
tépett tollak hevernek
Kép: Net
Mindennapi hősök
A hősök köztünk vannak
/ CARMEN/
Az idő fenséges úr,
néha oly kegyetlen!
Életekbe beletúr
s bősz dühe féktelen.
Olykor csak egy pillanat,
egy élet eltörik,
de van, ki nem latolgat,
segit, bár nem kérik.
Harcol ezer veszéllyel,
szembeszáll a tűzzel,
fuldoklót ment két kézzel,
beteg testet vérrel.
Éhezőknek étked ad,
hidegben meleget,
s ha a lélek elfárad,
lelki segitséget.
Hétköznapi hősök ők,
nevüket sem tudjuk,
nemes lelkek, segitők,
tetteiket áldjuk.
Köztünk élnek, emberek
életeket mentők,
emléket érdemelnek,
mindennapi hősök!
Ilona Bartha Tóth
Kép: Net
/ CARMEN/
Az idő fenséges úr,
néha oly kegyetlen!
Életekbe beletúr
s bősz dühe féktelen.
Olykor csak egy pillanat,
egy élet eltörik,
de van, ki nem latolgat,
segit, bár nem kérik.
Harcol ezer veszéllyel,
szembeszáll a tűzzel,
fuldoklót ment két kézzel,
beteg testet vérrel.
Éhezőknek étked ad,
hidegben meleget,
s ha a lélek elfárad,
lelki segitséget.
Hétköznapi hősök ők,
nevüket sem tudjuk,
nemes lelkek, segitők,
tetteiket áldjuk.
Köztünk élnek, emberek
életeket mentők,
emléket érdemelnek,
mindennapi hősök!
Ilona Bartha Tóth
Kép: Net
2013. március 4., hétfő
RÉVEDEZÉS
Révedezés
Miért tűnődök szüntelen
s valami miért sir bennem?
Régen volt önmagam
mint egy megszakadt dallam
bizonytalan jelenlegi énem,
mely oly merev, nesztelen,
hangtalan tűnő napok.
Felrémlenek a levendulamezők,
illatos nyári legelők,
tölgyfaerdők suhanó lüktetése,
talán szivem boldog remegése,
a vérem zubog, mint a patak.
Emlékek a hajdani létből,
ifjúságom boldog idejéből.
Látom a költöző madarakat,
amint V alakban szállnak,
a fecskéket az eresz alatt
piciny csőrükben fűszálakból fészket raknak,
s lenézve az avasi kilátóból
ott nyújtózik a város a mélyben,
kopott macskakövein elhalón kopog léptem.
S mikor felhangzik a deszka-templom harangja,
úgy sir valami bennem, feltör a fájó sejtelem
eltűnt, homályba veszett már régi létem.
Talán ott van az esőcseppben egy levélen,
mely lehullik s felszárad, mint könny a szememben.
Bár kuporgatom még az el-el szökő képeket,
a dal egyszer véget ér és a könyörtelen idő betemet..
Ilona Bartha Tóth
Kép: Net
2013. február 13., szerda
SZÁMADÁS
SZÁMADÁS
Szoktál-e néha sétálni
árnyas fák alatt,
nézni, hogy csörgedezik
az erdei kis patak?
Ülni a kertben
nyiló virágok között,
ámulni kirakatok előtt?
Megfogni elesett ember kezét,
segitesz, mikor kinyújtja feléd?
Törölted-e le már
hangtalan zokogás könnyeit?
Vigaszt adni-kapni,
örömben osztozni,
embernek maradni
legyen időd!
S esténként, ha összegezel,
hálát adsz -e, hogy egy
új nap jön el?
Vedd észre magad körül,
a világ hogyan pördül,
s ha elérkezik a végső számadás
nyugodt lelkiismerettel
mondhatod majd,
megtettem, amit kell!
Ilona Bartha Toth
Kép: net
2013. február 12., kedd
Várlak
Szonett
Oly fagyos most a világ, hidegek az
éjszakák, fekszem, mint fagyos jégszobor,
nem melegiti véremet forralt bor,
magányom szivem kamrájába falaz.
S mikor pirosan felbőg a hajnal,
kapaszkodom a semmibe dermedt
tagokkal, szemem a távolba meredt.
Hiányzol, várlak elfúló sóhajjal.
Lesz még tavasz, virágzó rétekkel,
lombok között hivó madárénekkel?
S lággyá szelidűl fagyott föld teteje?
Eljössz, tudom és érzem, jössz a fénnyel,
kelő nappal, tavasz igézetével,
a reggel szivárványszinnel lesz tele..
Ilona B.T.
Kép: saját
Oly fagyos most a világ, hidegek az
éjszakák, fekszem, mint fagyos jégszobor,
nem melegiti véremet forralt bor,
magányom szivem kamrájába falaz.
S mikor pirosan felbőg a hajnal,
kapaszkodom a semmibe dermedt
tagokkal, szemem a távolba meredt.
Hiányzol, várlak elfúló sóhajjal.
Lesz még tavasz, virágzó rétekkel,
lombok között hivó madárénekkel?
S lággyá szelidűl fagyott föld teteje?
Eljössz, tudom és érzem, jössz a fénnyel,
kelő nappal, tavasz igézetével,
a reggel szivárványszinnel lesz tele..
Ilona B.T.
Kép: saját
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)











