Szoktál-e néha sétálni árnyas fák alatt, nézni, hogy csörgedezik az erdei kis patak? Ülni a kertben nyiló virágok között, ámulni kirakatok előtt? Megfogni elesett ember kezét, segitesz, mikor kinyújtja feléd? Törölted-e le már hangtalan zokogás könnyeit?
Vigaszt adni-kapni, örömben osztozni, embernek maradni legyen időd! S esténként, ha összegezel, hálát adsz -e, hogy egy új nap jön el? Vedd észre magad körül, a világ hogyan pördül, s ha elérkezik a végső számadás nyugodt lelkiismerettel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése