2018. március 29., csütörtök
HÚSVÉT
Barka bontja bolyhát. Feltámadás!
Napragyogásban égő virágos rét,
Itt van tavasz legszebb ünnepe, Húsvét,
Öröm, élet zenéje, harangzúgás!
Díszes villő ág hullámzik a szélben,
Szalmabábú ég, száműzve a telet,
Már elindult a húsvéti körmenet,
ételszentelés templom hűvösében.
Húsvét fénye ragyog át zöld ágakon,
Piros festék a hímestojásokon,
Kosárkában hozza nyuszi család.
Készülődik a vidám fiú csapat,
Locsolják a sikongó lányokat,
Terített asztalon kalács, bor, tojás.
Bartha Ilona
Kép: Net
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
2018. március 28., szerda
Erre-arra várakozás
2018. március 26.
Akkor kezdem előről, mert már leírtam a mondandómat, de mielőtt elküldtem volna, ugrott az egész. Kezd az idegeimre menni...
Szóval várakozom. Mostanában ez a leggyakoribb tevékenységem. Jelenleg a
nyugdíjat várom, délben érvizsgálatra kellett volna mennem, helyette
várakozom, mert ha a nyugdíjat hozzák, itthon kell lenni...
Szombaton majdnem egész nap várakoztam. Ugyanis kutyaoltás volt. Itt, faluhelyen az orvos utcáról-utcára, házról-házra jár, aztán, hogy mikor ér ide, az talány. Tehát reggeltől várakoztam délután 5-ig, mert akkor ért ide.Bementem a kapukulcsért, hogy beengedjem, a kutya, mint mindig ott sántikált a nyomomban. De nem kellett kinyitnom a kaput, az orvos ránézett és azt mondta: ne bántsuk. Megkönnyebbültem, mert a veszettség elleni oltás nagyon megviselte volna, viszont egyből tudtam a választ arra a kérdésre, amit megszerettem volna kérdezni tőle, hogy érdemes-e beoltani, mert szerintem már csak néhány hónapja van hátra. De így azt is megbeszéltem vele, ha altatásra kerül sor, azonnal kijön.
Mikor elment, elpityeregtem magam, de meg is nyugodtam. Borzasztó ez, de a még hátralévő időben-bár eddig is mindent megtettem, de még nagyobb odaadással és szeretettel veszem körül. ...
A képen Virág alkotása Roxykáról...
A bejegyzést írta: Ilona
Szombaton majdnem egész nap várakoztam. Ugyanis kutyaoltás volt. Itt, faluhelyen az orvos utcáról-utcára, házról-házra jár, aztán, hogy mikor ér ide, az talány. Tehát reggeltől várakoztam délután 5-ig, mert akkor ért ide.Bementem a kapukulcsért, hogy beengedjem, a kutya, mint mindig ott sántikált a nyomomban. De nem kellett kinyitnom a kaput, az orvos ránézett és azt mondta: ne bántsuk. Megkönnyebbültem, mert a veszettség elleni oltás nagyon megviselte volna, viszont egyből tudtam a választ arra a kérdésre, amit megszerettem volna kérdezni tőle, hogy érdemes-e beoltani, mert szerintem már csak néhány hónapja van hátra. De így azt is megbeszéltem vele, ha altatásra kerül sor, azonnal kijön.
Mikor elment, elpityeregtem magam, de meg is nyugodtam. Borzasztó ez, de a még hátralévő időben-bár eddig is mindent megtettem, de még nagyobb odaadással és szeretettel veszem körül. ...
A képen Virág alkotása Roxykáról...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Panni Szabóné Icuskám, nagyon ismerős az érzés!!
:'(
Én 3 évig gyógyszereztem naponta a kis drágámat, mire már a
gyógyszer sem segített rajta, és nagy szenvedésétől meg kellett
menteni szegénykémet , és így lett el altatva ! DE azt az érzést nem
kívánom senkinek!! Még most is bele remegek, és potyog a könnyem!!
:'(
:'(
Kezelés


Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)