Egy magyar ember egy napja.
A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért
elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit
magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség.
Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László 1931), felírta, hogy
Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd
Leó 1929), utána gyufával (Írinyi János 1836) rágyújtott egy
cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a
borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint
(Szentgyörgyi Albert 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a
vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje,
ezért játszott egy kicsit a komputerén (Neumann János 1944),
elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer program
mellett döntött ( Kemény János 1964), és Excel táblázatba rendezte
tennivalóit (Simonyi Károly 1974). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet,
de ezt még egy 3D-s szemüveggel (Rátai Dániel 2010) sem tudta
megoldani. A kudarc után feltett egy 33-as bakelitlemezt a hagyományos
lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948), és bekapcsolta a tv-t is
(Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be,
megörült, hogy színes tv-je van ( Goldmark Károly, 1948). Nagyon
tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, ő
készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos
filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics
Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik
kockát (Rubik Ernő 1976).
Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a
közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához
vette automata fényképezőgépét (Mihályi József 1938), dilemmázott
kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József 1928)
vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (Győrffy István 1959). használja-e?
Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József
1908,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc 1983), és
megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség-
váltója volt (Biró László 1932). Még felmerült egy VW bogár is a
speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira tetszett
neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János
1893). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is
nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos
1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert
(Asbóth Oszkár 1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer
díjas (Pulitzer József 1917) újságíró barátjának, akivel egy
múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton
feltalálásnak fázisait (Losonczi Áron, 2001) - magát a betont nem
tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt sem
sikerült befejezni.
Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén,
még kriptontöltésű lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott egy pohár
szódát (Jedlik Ányos 1840), és mivel megfájdult a feje, keresett egy
gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint
(Richter Gedeon 1912). Az egész nap fáradozásait kipihenendő
visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait
világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán 1929) Psalmus Hungaricus-át.
Forrás: Internet
2014. május 3., szombat
2014. május 2., péntek
CSAK EGYETLEN PERCRE
Bárcsak ne hallanám a hangod
mikor susognak a nádak,
szellő libbenő sóhaja
suhanna már tova..
S ne a hold ragyogó fényében
látnám pillantásod hívón,
sugárutat eresztve
a tó sejtelmes vizére
értem, távoli messzességbe..
S ne érezném símogatásod
fényévekre tőled,
ne látnám vérző szíved
az ég vörösében, s a vércseppek
ne csobbanának a tó sötétjében..
De itt lennél velem
fognád a kezem,
átölelnéd reszkető vállam,
símogatnád didergő állam..
Megszünne minden, minden
e szédült világban.
Csak egyetlen percre
ülnénk itt ketten
csendben, mint régen..
Nádak ringatóznak,
a tavirózsák is álmodoznak..
Ilona B.T.
Kép: Net
mikor susognak a nádak,
szellő libbenő sóhaja
suhanna már tova..
S ne a hold ragyogó fényében
látnám pillantásod hívón,
sugárutat eresztve
a tó sejtelmes vizére
értem, távoli messzességbe..
S ne érezném símogatásod
fényévekre tőled,
ne látnám vérző szíved
az ég vörösében, s a vércseppek
ne csobbanának a tó sötétjében..
De itt lennél velem
fognád a kezem,
átölelnéd reszkető vállam,
símogatnád didergő állam..
Megszünne minden, minden
e szédült világban.
Csak egyetlen percre
ülnénk itt ketten
csendben, mint régen..
Nádak ringatóznak,
a tavirózsák is álmodoznak..
Ilona B.T.
Kép: Net
2014. május 1., csütörtök
Régen volt május 1.
Először kék,
majd piros nyakkendőben,
tűzpiros virággal kezünkben
vidáman integettünk,.
mikor elhaladtunk
a tribün előtt.
Ültek ott nagy emberek,
nem tudom kik,
de visszaintegettek.
Később már nem olyan vidáman,
de hosszú sorokba tömörülve
hatalmas táblákat cipelve
újra a tribün előtt voltunk.
Akkor már tudtam, kik lehettek
akik visszaintegettek.
Mikor nagyobbacska lettem,
apám a parkba vitt engem,
felültetett a körhintára,
magasból néztem a világra.
Sokan voltunk mi gyerekek,
ilyenkor fáradtak,mindig éhesek.
Elseje nagy ünnep volt nekünk,
mert kolbászt és hurkát ettünk,
szorongatva kezünkben a papir tálcát és
álmaink vágyát, a Coca colát.
Régen volt már, nem is emlékszem,
szivemben csak együtt a család,
a majális maradt meg nekem..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
- Kakcsy László, Olga Földes, Sándor Tóth és további 8 ember kedveli ezt.
- Erzsébet Pádár Volt egy magyar tanárnőnk, akivel olyan szép virágos majálisi botokat készítettünk a felvonulásra. Szép fehér békegalambokat vágtunk ki kartonpapírból. Be lett hasitva a bot vége és ügyesen beillesztettük a résbe. Nagyon stabilan állt. Vittünk virágokat. Leginkább tulipánt és orgonát. Tanárnéni segített a glamb köré rögzíteni a csokrot és a szalagot. Szép is volt, nehéz sem volt, szívesen lobogtattuk! Emlékszem, volt olyan év
- Vitéz'Bél-Abácsy Katona Béla György Én is felvonultam a dolgozó nőkkel ... Én vagyok az a sapkás alacsony muki. Igen. Szóval akkor azért még nem gondoltam, hogy ma végigmegyek az utcán - május elsején - és majd minden kukánál guberál valaki... Főleg két Forintért leadandó aluminium sörösdobozokat... Sokkal inkább szerettem május elsején ezt az idillt látni, ami itt a fényképről sugárzik. Velem van baj?
- Vitéz'Bél-Abácsy Katona Béla György Szerettem kisdobos is lenni, a Bors őrs tagja voltam, de mindenkinek azt mondom, hogy Mókus... Mert az sokkal aranyosabb. Azt tudom, hogy semmi rosszat nem tanultam. Sőt : emberséget tanultam és a másik megbecsülését.
- B Ilona Tóthné Köszönöm, György, hogy hozzászóltál!Nem is tudom, talán még gyerekek voltunk-ki ilyen, ki olyan idős-de nekem a május 1 mindig szép marad. Nem fogom soha letagadni, mert ennek az ünnepnek volt hangulata, a gyerekek örültek a majálisnak, a felnőtteknek is volt mit ünnepelni, mert a munkának volt becsülete..Utólag sokmindent bele lehet magyarázni, akár hogy is van, nekem hiányzik, igazi tavaszi ünnep volt...
- Vitéz'Bél-Abácsy Katona Béla György Én fiatal vagyok, akkor gyerek voltam,. s egyébként a vers is nagyon tetszett.
- B Ilona Tóthné Mindennek van jó és rossz oldala..Olyan érzésem van, hogy most meg azt nem díjaznák, ha fel akárnál vonulni..Hja, az élet egy körforgás..
Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz
" Hosszú tél, munka, gond, betegség
úgy meglopta ezt a tavaszt,
hogy most elálmélkodva nézem
a hirtelen megjött vigaszt:
Te vagy, május? Csakugyan itt vagy?
Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!..
/ Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz /
Kép:Net
úgy meglopta ezt a tavaszt,
hogy most elálmélkodva nézem
a hirtelen megjött vigaszt:
Te vagy, május? Csakugyan itt vagy?
Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!..
/ Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz /
Kép:Net
Túnődés most
kihűlt
emlékeket
melegítek
szívemben
kaparom
a régi
képeket
némelyik
úgy belém
égett
cudar bő
idő
hát nem hagysz
kóstolgatsz
oly szép
némely kép
de csak
ez van nekem
mert a jelen
képtelen
bénító
riasztó
ürességtől
kongó
szívkamra
léket
vert benne
a magány
s talány
lesz-e még
jövő-képem
amíg lélegzem..
B Ilona Tóthné
Kép:
emlékeket
melegítek
szívemben
kaparom
a régi
képeket
némelyik
úgy belém
égett
cudar bő
idő
hát nem hagysz
kóstolgatsz

oly szép
némely kép
de csak
ez van nekem
mert a jelen
képtelen
bénító
riasztó
ürességtől
kongó
szívkamra
léket
vert benne
a magány
s talány
lesz-e még
jövő-képem
amíg lélegzem..
B Ilona Tóthné
Kép:
2014. április 27., vasárnap
Se veled, se nélküled
Hagyj végre, elég volt!
Mire jó e dőre vita?
Se veled, se nélküled,
nem birom már
menj csak tovább ..
Mert ebben a világban
az anyag és a haszon
az számít és hódit
mint hajdan Napóleon.
De te még büszke vagy!
Azt hiszed talán
élted nyomot hagy?
Oh, hol van már
a büszkeségem,
fehér lovon, múlt időben!
Ott veri az út porát,
s mint Pegaszosz
tovább szállt..
Nem is vitázom tovább,
okosabb már nem leszek,
és csak nevetek, nevetek,
sirásra görbült szájjal,
mint durcás gyerek,
s dühödt idétlen bájjal
összemajszolom
tükörképemet..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)