2014. november 1., szombat
TEMETŐ CSENDJÉBEN
Temető csendjében, a reggeli ködben
Kőszobor áll, szelíd mosollyal ragyogva
Madarak repkednek körötte csipogva
Csipegetik az életmorzsákat .
Némán állok sírotoknál, szeretteim,
Kő fedte dermedt csontjaitok előtt
Emlékeimbe fagyva csorognak könnyeim,
Érzem, lelketek itt lebeg fejem fölött.
Álmotokat egy kőgalamb őrzi,
Mely ott ül a kőtáblán idők végezetéig,
Szikla szívében az én vérem lüktet, jelzi
Életem folyik tovább szívem szakadtáig.
Legyen békés, nyugalmas álmotok,
s a kőgalamb őrizze sírotok..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. október 28., kedd
Élet,-halál
Óh, mi értelme van ennek a világnak?
Annak, hogy élek és a harangok
zúgnak majd végül, én csak fekszem ott,
mereven, mint kivágott fa és halott
arcom hiába néz az ég felé, csak tetőt lát,
mely lezárja, semmibe veszi az élet viharát.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint vihar korbácsolta tenger, zavaros!
Az ember küzd, szenved, élvez,
rámegy egy egész viharvert élet..
Gondolataid cikáznak ide-oda,
s mindezt lezárja egy egyszerű faláda.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint kóbor kivert kutya, oly morgós!
Oly kevés az öröm, mindig csak remélni,
mindentől, mi ismeretlen, reszketni, félni..
De a halál sem más, mint az élet
végső szenvedése,-legyen bár hitem,
nem én döntöm el, szívem szerint maradok,
az életbe egyszer úgyis belehalok..
B Ilona Tóthné
Annak, hogy élek és a harangok
zúgnak majd végül, én csak fekszem ott,
mereven, mint kivágott fa és halott
arcom hiába néz az ég felé, csak tetőt lát,
mely lezárja, semmibe veszi az élet viharát.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint vihar korbácsolta tenger, zavaros!
Az ember küzd, szenved, élvez,
rámegy egy egész viharvert élet..
Gondolataid cikáznak ide-oda,
s mindezt lezárja egy egyszerű faláda.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint kóbor kivert kutya, oly morgós!
Oly kevés az öröm, mindig csak remélni,
mindentől, mi ismeretlen, reszketni, félni..
De a halál sem más, mint az élet
végső szenvedése,-legyen bár hitem,
nem én döntöm el, szívem szerint maradok,
az életbe egyszer úgyis belehalok..
B Ilona Tóthné
2014. október 27., hétfő
ARANYSUGARAK
/Játék- emlék, remény, mező, sóhaj, láz/
Valahol fenn, aranysugarak ragyogó fényében
kezemet fogod, pehelyként lebegünk a Mindenségben.
Lázálom ez, vagy mélyről feltörő, oly vágyott kép?
Néha felém száll egy emlék, ilyenkor szépek az esték..
De elkopott már a reményem, hisz' oly sokat vártam,
sóhajtva kívántam, bárcsak lennél még itt a földön,
ölelnél, szeretnél, s nem a fényes égi mezőkön..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Valahol fenn, aranysugarak ragyogó fényében
kezemet fogod, pehelyként lebegünk a Mindenségben.
Lázálom ez, vagy mélyről feltörő, oly vágyott kép?
Néha felém száll egy emlék, ilyenkor szépek az esték..
De elkopott már a reményem, hisz' oly sokat vártam,
sóhajtva kívántam, bárcsak lennél még itt a földön,
ölelnél, szeretnél, s nem a fényes égi mezőkön..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Erika Kocsis, Istvan Ozvegy, Ildikó Czink és további 16 ember kedveli ezt.
2014. október 26., vasárnap
ŐSZ VÉGÉN
Magányos pad
hulló lombok alatt
Kihalt a park
Nem suttog senki
szerelmes szavakat
Haldoklik az ősz
a lábam alatt
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Kép: Net
Hozzászólások
Mária Sarolta Nagyon szeretem az ilyen sokatmondó pársorosokat... írjál sokat. Szép.

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz
- Andrasné Tóth, Sándor Tóth, Erzsébet Pádár és további 17 ember kedveli ezt.
Zsuzsa Várkonyi, György Zoltánné, Tünde Havellantné Szerencsés és további 24 ember kedveli ezt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)