BOLYONGÓ LÉLEK

11. szójáték
/bársony, galamb, ég, puszta, lélek/



óh, bárcsak ne lenne
szavam pusztába
mormolt szó
s a lélek ne lenne
örökké bolyongó

bársonyos ég helyett
ne felhők gyülnének
bánatos fejem felett
s a hangod se hallanám
mikor susognak a nádak
és szél korbácsolja a fákat
s ne kőszoborként állnék
és várnék örökké rád
de itt lennél velem
fognád a kezem
mint valamikor régen
amikor még voltál
s szerelmesen
a fülembe súgtál
fejemre most békés
galambok szállnak
s vidáman turbékolnak

az egyik talán Te vagy..

Kép: Net

KRISTÁLYOK

KRISTÁLYOK

B Ilona Tóhné

Kristály csillogás

végtelen időutazás
olyan, mint az emberi lélek,
melyet az idő nemessé érlel,
minél több év száll el felette,
annál ragyogóbb lesz, mint az elme,
csiszolja az idő, sors csapása,
fényének soha nem lesz elmúlása..

Kép: Net

SZÉLJÁRTA UTAKON

B Ilona Tóthné

Széljárta utakon csatangolok a semmibe,
virágillat, útszéli lapuk alján megbúvó pereszke,
a domboldalról levelek gurulnak pörögve,
lent, a mezőkről ide hallik a tücsökzene.

Talán a szél tudja egyedül, utam hová vezet,
az elnyűtt világból kifelé, vagy befelé menet ?
Most a szellő járta táj virágzó, élő.
Lehet, hogy ez lesz majd a múltidő?

Csak a szél mardosta sziklák maradnak,
hová a megmaradtak elzarándokolnak,
a kopár táj ölelkezik majd a végtelennel,
s a semmi kongó üvöltését a szél viszi el..

Nem lesz nappal és éjszaka, csak sötétség,
kövek és sziklák maradnak, végtelen mélység.
Kérdezem a szelet, más bolygón lesz helyem?
Vagy az űr porában keringek szüntelen?

Uram add, hogy ne igy legyen!

Kép: Net

Nép Ágnes, Piroska Erika Polyák, Péter Jánosné Marika és további 25 ember kedveli ezt.

Bevásárlás 2.

Szép napot Mindenkinek!

Itt végre az éjjel esett egy kis eső, felfrissült a levegő reggel úgy éreztem, újjá születtem. Gyorsan nekilódultam, bementem a városba vásárolni. Két évvel ezelőtt májusban volt hasonló hőség, mint most az elmúlt időszakban, akkor leírtam bevásárlásom történetét, a körülmények nem sokat változtak azóta, de jó volt visszaolvasni..

MAI BEVÁSÁRLÁSOM
2011. május 27.

Már tegnap elhatároztam-mivel akkor hozták meg a nyugdijamat,-hogy ma bemegyek a városba,a szokásos havi nagybevásárlásomat elintézni.Akkor még nem is sejtettem,hogy ilyen furcsa idő lesz.Már a reggeli órákban nagy meleg volt,fülledt,nyárias,fojtogató idő.Minden volt,csak mintha a levegő hiányzott volna.

Első utam a piacra vezetett,ahol még nem éreztem ezt a légtelenséget,mert félig árnyékban van,egyrésze fedett lévén.Godoltam, itt megveszem a salátát meg a sárgarépát.Igaz,majd dupla áron,mint a TESCO-ban,no, de hát ez bio.Mindjárt észre is vettem,ugyanis a narancssárga répa héja alól egy kis kukac kiváncsian kidugta a fejét,forgatta jobbra-balra,bizonyára tudatni akarta velem,hogy ő él és egészséges,tehát tényleg bio és jól választottam.

Utána elindultam a TESCO-ba,amit röstelkedve vallok be,dehát itt mindig ákció van.Itt a havi sétámmal együtt a vásárlást is lebonyolitottam,még pontokat is kaptam,nem pirosat,de valamire biztosan jó lesz.

Végre kikerekezhettem a parkolóba,ahol bepakoltam a tűző napon álló kocsiba.Már akkor olyan furcsán kezdtem magam érezni,gondoltam,legjobb,ha azonnal hazahúzok,pedig még nem is tankoltam,a postán sem voltam és a TESCO számlát sem böngésztem át,ugyanis rendre átvernek valamivel.

Visszefelé az úton aztán elkapott a szédülés,nem kaptam levegőt,úgyhogy szégyenszemre le kellett húzódnom az út szélére és megállnom,amig kitisztúl félig a fejem,teljesen már úgysem fog.A kevéske jószokásom egyike ilyen esetekben mindig megment.Mielőtt elindulok valahová,a mellettem lévő ülésre odahelyezek egy üveg vizet,mindenkinek tanácsolom,aki ilyen időben kocsival neki vág egy útnak.Életmentő lehet!!

Mikor jobban lettem,éppen indultam volna,hallom,hogy megáll mögöttem egy kocsi.Kiszálltam,odamentem és látom,hogy egy idősebb úr ült benne,hozzám hasonló tünetekkel.A vizem vele is jót tett,kicsit beszélgettünk,szidtuk a kormányt,elvégre a feszültséget le kellett vezetnünk.

Mikor hazaértem a jó hűvös lakásba,elhatároztam,mostanában nem megyek bevásárolni.Azon is eltöprengtem,hogy azt sem tudom,ki volt az idősebb úr és milyen jó,hogy már nem kell tartani a nagy,fekete kocsiktól,igy örömmel kezdtem kipakolászni,gondosan szétválogatva a hasznos és haszontalan dolgokat...

B Ilona Tóthné
Kép: Tiszaújváros /saját/