AMI A MIÉNK

Amikor száz vonó a húrokba csap,
a magyar ember sírva vígad,
száz cigány önti dalba a lelkét,
milliók törlik szemük bús-édes könnyét...
Igyunk hát vigadjunk, vagy felejtsük a bút,
kezemben tartom Tokaj aranyát, az aszút,
benne a nap méz színe ragyog,
s mikor hörpintem, nem a földön vagyok...
Jártál már Matyó földön s Kalocsán?
Nem varázslat, terítőn virágzik a rózsa és tulipán.
Asszony szív dobog a hímzett rózsában,
s deli férfi erő a piros paprikában.
A nap is búcsúzik már a Hortobágyon,
magyar szürkemarha csorda pihen a szálláson.

Csak néhány HUNGARIKUM, mit itt említék

de van még bőven, sorolhatnám,-melyek csak a miénk,
magyaroké...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Eső után

Ültél-e már eső után egy fa alatt,
s láttad-e, hogy a víz csókolja a magokat?
Duzzadnak kertemben a levelek,
a szomjas föld mohón issza a nedveket.
Egy csiga jött valahonnan, araszol előttem,
tapogatóival kíváncsian köröz a levegőben,
házából kibújva fényes csíkot húz maga után,
ez  az ő ideje, nem érdekli, mi lesz majd ezután.
Rátapad egy levélre, szívja az életerőt,
meztelen testét felfedi s én csodálom őt.
Él a pillanatnak, feledi biztonságos házát,
csúszik, mászik, semmi nem töri útját...

Hirtelen csengetnek s én siettemben
-a sors már csak ilyen-véletlen ráléptem.
Konklúzióm az,élj meg minden percet,
nem tudhatod, az óra véget mikor csenget,
elfelednek majd, s te leszel, aki voltál,
porszem a Mindenségben,bármily utat jártál..

ELHAGYATVA

Nagyon régen beköszöntött Isten,
világosság és fény volt idebent,
s mint ahogyan a méhek zümmögnek,
úgy mormolták az imát gyarló emberek.
Az ódon falak közé beszökött a nap,
megvilágítva lelkeket s az ódon falakat,
volt itt élet, zöld ágak ölelték a templomot,
a gonosz a kitárt ajtón át elosont.

De az idő szétmarcangolta az álmokat,
elhagyatva áll most a napfényes ég alatt,
töredezett kövekre hullik a vakolat.
A zöld ágak csonttá aszottak,
eltünt korok sötét kapuján ma csak
a könyörtelen idő lassan araszolgat.
Az emberek elfelejtették e helyet,
birtokba vette a romboló enyészet...

B Ilona Tóthné
Kép: net

21Illésné Slezák Éva, Hortobágyi Istvánné Zsuzsa és további 19 ember/ 2016.04.

Lament

B Ilona Tóthné: Elhagyatva

gyusziapu.deviantart.com

Küldj nekem egy dalt

Küldj nekem egy dalt,
ne kelljen kérni,
itt bent a zene kihajt,
nem kell a szó, nem kell beszélni.
Szív ablakán  csend függönye meglebben,
a hang csendesen csordogál az erekben,
majd vágtat, mint a szilaj csikó,
eltölt, beterít, mint a pelyhes hó.
S a pünkösdi rózsa rózsaszín álmai
hegedű húrjain vibrálnak köröttem,
táncol a gondolat, búbánat mögöttem.
 

Küldj nekem egy dalt,
mert itt bent a zene kihajt,
minden felhő hagy nevessen,
érzem, elmúlt már minden,
de egy titok maradt még bennem... 

B Ilona Tóthné
Kép: Net