Testem egy gép

Testem egy gép

Testem egy gép
Része az agy és a kéz
Az agy a motor
De a kéz sem botor,
Teszi, mit az agy parancsol.
Ha az agy dúdolgat,
A kéz pengeti a húrokat.
Az agy, mint főnök irányit,
A kéz az, aki megvalósit.
Van, amikor a kéz azt mondja:
Mit nekem agy! Mi a haszna?
De agyatlanul a kéz sem más,
Mint egy otromba kalapács.
Az agy is néha veszélyes,
Gondolata tekervényes,
A kéz nem képes követni,
Olykor megáll és leinti.
Mindketten elfelejtik,
Egymással is csak nagy senkik,
Mert a nagyfőnök nem az agy,
a SZIV az,aki mindent ad!

• Rezső Stabel, Cserényi Tiborné Magdi, Anikó Pálvölgyi és további 21 ember kedveli ezt.
• 9 megosztás
• 
• Erzsébet Pádár heart hangulatjel "Az agy is néha veszélyes," smile hangulatjel

  Mégsem tetszik · Válasz · 2 · 7 órája · Szerkesztve
• 
• B Ilona Tóthné smile hangulatjel

  Tetszik · Válasz · 1 · 8 órája
• 
• Ibolya Fejes heart hangulatjel

  Tetszik · Válasz · 1 · 7 órája
• 
• Szőke Erzsébet Így igaz! Nagyon szép! heart hangulatjel

  Tetszik · Válasz · 1 · 7 órája
• 
• Erzsébet Pádár Olyan jó látni, micsoda lelki béke van abban az idős emberben. Mintha mondaná: "én, amit kellett mindent megtettem, mindent lelkiismeretesen elvégeztem, a többi a felettünk valóra tartozik! ..........

  Tetszik · Válasz · 2 · 7 órája
• 
• Joli Szep Remek vers Ilonkám a képpel együtt. Erzsike, komentjével nagyon egyet értek.

  Mégsem tetszik · Válasz · 2 · 6 órája
• 
• Zoltánné Várady Szép.

  Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 5 órája
• 
• Kocsis Bözsi "Az agy, mint főnök irányit,
  A kéz az, aki megvalósit...." like hangulatjel Gratulálok

  Mégsem tetszik · Válasz · 3 · 5 órája
• 
• Anikó Pálvölgyi Gratulálok! Annak idején amikor iskolába jártam, az anatómia tanárunk az mondta. Az agy a karmester, a szív a motor, a kettő együtt harmóniában kattog akkor minden rendben van. smile hangulatjel úgy látom e versben is minden a helyére került smile hangulatjel

  Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 3 órája · Szerkesztve
• 
• Ági Szutor Remekmű!

  Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 3 órája
• 
• Cserényi Tiborné Magdi Nagyon szép !

  Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 1 órája
• 
B Ilona Tóthné Köszönöm Erzsike, Ibolya,Szőke Erzsébet,Jolika, Erika, Bözsi, Anikó, Ági, Magdi és Mindenkinek! smile hangulatjel


 15 Jutka Szimcsák, Bíró Antalné Marton Veronika és további 13 ember/2018, 01.05./

 

Romokban

Szonett 16.

Óh, azok a nehéz, régi szép évek,
Amikor még búzák hajladoztak
A mezőn, réteken virágok nyiltak,
Marhák, tarka tehenek legelésztek.

Mennyit dolgoztunk szegény emberemmel,
Hajnaltól napestig a földeken,
De nem volt hiányunk az életben,
Szépen teltek az évek, fegyelemmel.

Most magam vagyok, ülök naphosszat,
Az élet nem tartogat mást, csak rosszat,
Erőm elhagyott, lassan felállok.

Nincs már föld, állat, a siromra virág,
Romokban hever a tanyavilág,
Senki sem veszi észre, ha meghalok..

Az életvonal - Tanka

Nézem a kezem
tapogatom tenyerem
kusza ráncok közt
hosszú életvonalam
minden nappal rövidebb

Barátok

Szonett 17

Azt mondod, barát vagy,-nyújtsd a kezed,
Akkor mindenben osztozom veled!
Jön bármi, mindegy az út hova vezet,
Egyfelé megyünk, gondolatom tied.

Az életben nem csak könny és bánat van,
Ha borús vagy, mondd el, mi a bajod,
Oszd meg velem, vedd le, mint nyűtt kabátod,
Én örömöt adok, fogadd el bátran.

Bizalmunk töretlen kell, hogy legyen,
Világitson, mint napsugár, fényesen,
Akkor szerető, igaz barátot kapsz.

Ha évtizedek múlva is úgy szólitsz
Mint tegnap,akkor tudom, hogy barát vagy,
Nem változott semmi és az is maradsz.

Farkasüvőltés

 / Nagyapám emlékére /

Őseim valaha Erdélyben éltek,nagyapámék később Szatmárban,a Tisza felső harmadában gazdálkodtak.Kis birtokuk volt a Tisza és a kis Túr találkozásánál.Ennek a birtoknak egyrészét ő is örökölte,a másik részét határtalan,szorgos munkával szerezte meg.
Nagyapám egy magas,szikár,izmos ember volt ,olyan volt ő a mi életünkben, mint egy bástya.Mióta az eszemet tudom,kora hajnalban kelt,ellátta az állatokat,majd kiment a földekre és napnyugtakor a lovasszekérrel hazaballagott.Mindig vitte magával az aznapi harapnivalót,nagyanyám nagy szeretettel készitette el neki szintén hajnalban,amig az állatetetés folyt.Szófukar ember volt,ha pihent. rágyújtott a pipájára,csendesen leült,elmélkedett,gondolom a másnapi teendőit rendezte el magában.
Mi,gyerekek a nyarakat mindég a nagyszülőknél töltöttük.Gyakran felkapaszkodtunk a szekérre és amig nagyapám a földeken dolgozott,bodogan szaladgáltunk a virágillatos réten a hajladozó búzaszálak között,kerestük az ürgéket,a mezei nyulakat,bújócskáztunk.Gyönyörű,mesebeli nyarak voltak ezek nekünk,városi gyerekeknek.Még most is átmelegszik a szivem,ha rágondolok.
Aztán egyszer csak mindennek vége lett.A földeket elvették.Amikor nagyapám ezt megtudta,kiment a kis Túr partjára és oditott,úgy hangzott,mint a farkasüvültés,rekedt hangon,összefüggéstelenűl,szakadozottan kiabált.Minden benne volt ebben az orditásban,az évszázadnyi munka a fájdalom,a kilátástalanság,a legszeretettebb valami,a föld elvesztése.Borzasztó volt hallani és látni,amint ez a megingathatatlan,életerős ember,a mi bástyánk összeomlik.
Nemsokára rá meg is halt.Nem volt értelme a további életének,mert minden,ami volt és amit felépitett,odalett.Nagyanyám néhány hónapra rá követte,Ő sem tudta már kinek késziteni a kis ebédet,nem tudott kit hazavárni nagy szeretettel.
Reggel, amikor felébredtem,a saját hangomat hallottam,amely nagyon hasonlitott nagyapáméhoz.Verejtékben úsztam.
Azt mondják,az ember álmában gyakran átéli a megtörtént eseményeket,főleg azokat,amelyek napközben is foglalkoztatják.Igy van,megtapasztaltam...