Ámulok az életerőn Mely kiskertembe beköszön, Metszett ágakból előjön Megújult friss levélözön. Itt a tavasz, bár még mindig Tél kabátja alá bújik, Mutatta már napos arcát, Fel-fel törő vig mosolyát.
Tisztelem az embereket, A segitő emberséget, Ki óvja, félti a másikat, Keseredettnek erőt ad. Csodálom a hitet, amely Legyőzi a sötét kételyt, Kétségbeesőnek reményt ad, S a hivőnek utat mutat.
Sokan csak csodára várunk És teljesüljön minden álmunk, Reménnyel telve keressük, S közben észre sem vesszük, Hogy a legnagyobb csoda A létezés, élés maga. Ne várj hát a csodára, élj Minden perce legyen tiéd..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése