Bárcsak még egyszer beszélhetnék veled, De egy másik sikban vagy, hol a szavak már Semmit nem jelentenek neked. Ott vagy most kőangyal kitárt Szárnyai alatt, S a rád szálló fehér galamb szelid Szeme te vagy.. Te vagy a nagyváros kormos kéménye mögül Kivillanó fénysugár, Nagyvárad utcáin sétálva féltő tekinteted körbejár, E hely az, hová lelked mindig hazajár. Sejtem majd, mikor késő esti órán felnézek és látom- -Mint képeiden-piros, sárga, kék felhők Huncutul játszanak, Űrbéli mosollyal nyugtázod,lent Az emberek is látnak.. Mert ott vagy fenn, angyalokkal kézen fogva sétálsz a Tejúton, S ködben távolodva légiesen visszaintegetsz, Lágy, simogató szellő hozza üzeneted: Ember, ne töprengj az elmúláson, én élek benned, bennetek! Én halkan magam elé suttogom, Soha nem felejtelek, Köszönöm, hogy ismeretlenül is Ismerhettelek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése