Az életekről..

2013. március 22.

" A tegnap történelem, a holnap misztérium, a ma ajándék."

Találkoztál már azzal az érzéssel, hogy egy pillanatra az a benyomásod, már valamikor jártál ezen a helyen, voltál ebben a helyzetben, már érezted ezt az érzést?
Azt az érzést, amit dejá vu-nak mondanak.

Ilyen az álom is. Utazunk az időben, egy másik dimenzióban, más életekben. Mindez megtörténik s mikor felébredünk, úgy véljük, abszurd dolgokat élünk át.
Sokszor felvetődik a gondolat: A halállal véget ér-e az élet, vagy csak átlépünk egy másik sikra? A születés nem kezdet, a halál nem vég. És akik elmentek, azok hol vannak?
Velünk vannak, szeretteinket soha nem veszitjük el,hiszen nem haltak meg.

Coelho szerint: képzeljünk el egy vonatot, ahol nem látom a szomszéd vagonban utazókat, mégis ugyanabban a térben, időben utaznak, mint én, te és mindenki.Nem tudunk velük beszélni, nem tudjuk, mi történik a másik vagonban, de ők akkor is ott vannak..Az élet egy sok vagonból álló vonat, hol itt vagyok, hol ott, néha átmegyünk egyikből a másikba, például mikor álmodunk.
Magunknak tehetjük fel a kérdést és válaszolhatunk: Csak egy életünk van?

Engem sokat foglalkoztat ez a kérdés, különösen akkor, amikor egy közeli hozzátartozóm, szerettem kilép ebből a sikból..

Kép: saját

Ilona Bartha Tóth

20 Borsos Mihály, Márta Bosnyákné Harpauer és további 18 ember/ 2016.11.07

Varázslatok a mindennapokra..

2013. március 20.

Üzenet egy EMBERTŐL

Üzenet egy EMBERTŐL

2013. március 16. -

Bárcsak még egyszer beszélhetnék veled,
De egy másik sikban vagy, hol a szavak már
Semmit nem jelentenek neked.
Ott vagy most kőangyal kitárt
Szárnyai alatt,
S a rád szálló fehér galamb szelid
Szeme te vagy..
Te vagy a nagyváros kormos kéménye mögül
Kivillanó fénysugár,
Nagyvárad utcáin sétálva féltő tekinteted körbejár,
E hely az, hová lelked mindig hazajár.
Sejtem majd, mikor késő esti órán felnézek és látom-
-Mint képeiden-piros, sárga, kék felhők
Huncutul játszanak,
Űrbéli mosollyal nyugtázod,lent
Az emberek is látnak..
Mert ott vagy fenn, angyalokkal kézen fogva sétálsz a Tejúton,
S ködben távolodva légiesen visszaintegetsz,
Lágy, simogató szellő hozza üzeneted:
Ember, ne töprengj az elmúláson, én élek benned, bennetek!
Én halkan magam elé suttogom,
Soha nem felejtelek,
Köszönöm, hogy ismeretlenül is
Ismerhettelek..

Ilona Bartha Tóth

Ifjú véretek

IFJÚ VÉRETEK
Tanka

ifjú véretek
tűzpirosan hullott a
zöld csatatérre

 fehér lelketek tekint
fentről dicső hazánkra

Ilona Bartha Tóth
Kép: Zádor György Imre

Csodára várva

Csodára várva

2013. március 15.

Ámulok az életerőn
Mely kiskertembe beköszön,
Metszett ágakból előjön
Megújult friss levélözön.
Itt a tavasz, bár még mindig
Tél kabátja alá bújik,
Mutatta már napos arcát,
Fel-fel törő vig mosolyát.

Tisztelem az embereket,
A segitő emberséget,
Ki óvja, félti a másikat,
Keseredettnek erőt ad.
Csodálom a hitet, amely
Legyőzi a sötét kételyt,
Kétségbeesőnek reményt ad,
S a hivőnek utat mutat.

Sokan csak csodára várunk
És teljesüljön minden álmunk,
Reménnyel telve keressük,
S közben észre sem vesszük,
Hogy a legnagyobb csoda
A létezés, élés maga.
Ne várj hát a csodára, élj
Minden perce legyen tiéd..

Ilona Bartha Toth
Kép: saját

Játék: Falu szélén vigadalom / Öt szó előre megadva /

 Falu szélén vigadalom

 

2013. március 13. 

Érik a cseresznye,
Kopogtat már az este,
Falu szélén vigadalom,
Vigan pereg a cimbalom,
Csizma kopog, szoknya lebben,
Ének és tánc a parketten.
Józsi lábán gipszkötés,
Szép asszony félrenéz,
Az ura csak sántikál,
Gyorsan ürül a pohár,
Fejében sok gyötrelem,
Véget ért a szerelem?
Lett vigságból kenyértörés,
Bús oka a harasztzörgés..

Nem zörög a haraszt,
Ha a szél nem fújja,
E kicsi mesének is
Jobb vége lett volna..

Kép: Net

A cikket írta: Ilona B. T.

TÉL UTÁN A TAVASZ

Mennyi fájó tegnapelőtt és tegnap,
Oly sok év elszállt, már nem is számolom,
De Isten kegyelméből jön egy új nap,
Mint tél után a tavasz,- édes álom.
Tél vitte erőnk újra éled, frissült
Vér zubog ereinkben, testünk ébred,
A föld, mely a téli hidegben kihűlt,
Naptól melegen fogadja vetésed.
Én újra látom mosolygó arcodat,
Amint metszed a szőlőt és a fákat,
S a cinkos szél görgeti hangodat.
Kicsit meghalok, mert mindenhol látlak,
Nekem belőled csak ennyi maradt..
Az óra ketyeg, próbálom űzni az
Emlékeket és bár az idő halad,
Nem megy,-a kép marad, mindig ugyanaz.
Szivem gyötrő vágyat érez utánad.
Magam maradtam,-lehetnél itt velem!
Óh, nagy ég, hát mit vétettem, nyugalmam
Békém annyi éven át csak keresem!
De most újra itt a tavasz és remény

Ilona Bartha Tóth
Kép: saját

Eltűnik az árnyék és marad a fény..

Mindennapjaink része: a megbocsátásról

2013. március 10.

" Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."/ Charlotte Bronte /

Életünk tele van konfliktusokkal.Sokaknak az a véleménye, hogy aki kitér a konfliktus elől,megbocsát, az gyenge ember, a másik győz és folytatja tovább játékait..Pedig a megbocsátás sokkal több ennél.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam.Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta, Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést , lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti.Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszithetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.

A cikket írta: Ilona B. T.

ÚTKERESÉS

ÚTKERESÉS

2013. március 7.

Julika szomorúan ült a pályaudvar várótermében egy padon, a fia a barátjával indulás előtt még elment egy kávéra a bisztróba.

Hát ez a nap is elérkezett- gondolta és csak nézett maga elé.

A gyerek elvégezte a szakközépiskolát, de azóta sem tudott elhelyezkedni. Lassan már egy éve alkalmi munkákból járult hozzá az otthoni kiadásokhoz. Nagyon nehéz a helyzetük,
a férje is munkanélküli lett, az ő ápolónői fizetéséből él a család, nagyon szűkösen, egyre nagyobb teherrel.
Valamit kezdeni kellett, mielőtt kettétörik az életük. Az unokabátyja Londonban él néhány éve, ő tanácsolta, hogy a fiú menjen ki hozzá, próbáljon új életet kezdeni. Végül úgy döntött a család, hogy megteszik ezt a lépést és összekuporgatták a vonatjegy árát, mert a repülőút még költségesebb lett volna.
A fia barátja is hasonló cipőben járt és a két gyerek elhatározta, együtt mennek külföldre, egymás támaszai lesznek.Ez Julikát is megnyugtatta kicsit.
Most, hogy az elhatározást tett követte, Julika a csendes váróteremben gondolataiba mélyedt.
A gyerekek kilépnek az országból, maguk mögött hagyva a barátokat, a gyerekkort, egy kultúrát, egy nyelvet.
Látják-e még szülőházukat, az őszi erdőt, a lombhullató fákat, a tücsökzenés virágos réteket, a Balatont, a Duna sárga vizét, a szeszélyes Tiszát? Lelki szemei előtt elsuhantak a szépséges hazai képek, a szive is beleremegett.
Arra is gondolt, hogy ezeknek a gyerekeknek nem lesz magyar feleségük, akivel összebújnak és magyarul suttognak. Lesz még neki magyar unokája?
Nagyon elszomorodott, próbálta a könnyeit visszatartani, hogy a fia ne lássa a keserűségét.Elvégre egy új élet kezdődik, reménykedett, hogy a gyerek megtalálja majd a számitását és akárhogy is van, az a fontos, hogy neki jó legyen. Bizott a fiában.
Mikor a vonat elindult, meghatódottan és bizonytalanul integetett, majd elfordult és a papirzsebkendőjével itatgatta lecsorduló könnyeit..

A cikket írta: Ilona B. T.
Kép: Tóth Ricsi

Mikor nem látlak

Mikor nem látlak

2013. március 7.
/ Renga láncvers/

mikor nem látlak
a napok csak szaladnak
nincs fényük, ékük
lézengek, épp' hogy élek
reménytelenül félek

ha jön az este
rád gondolok remegve
lágy muzsika szól
valahol a távolból
átölel a sötétség

az éjjel sem hoz
enyhülést, jössz és elmész
úgy vártalak, de
tested a semmibe vész
pirkad már és nem látlak

mikor nem látlak
virrasztó csöndet érzek
lebegnek szürke
füstkarikák, eltűnnek
az elmúlásba esve

Ilona B. T.

Kép. Net

Töprengés

Töprengés
Szonett

Ha a napok gondjai összefutnak
Érzem, semmi sincs, ami felvidit,
Mindig van valami, ami keserit,
Gondok tégláiból falat raknak.

Töprengésem mögött háború dúl,
Csöndem belső hullámok feszitik,
Sok kárba veszett idő, csak zajlik
Baj-baj hátán, mint lavina elindul.

Jót tenne a türelem, megértés,
Ha bajban van az ember, segités,
Épiteni, nem rombolni kellene..

A teher is könnyebb, mit együtt visznek,
Közösen új falakat épitenek,
S téglák közt a habarcs szeretet lenne..

Ilona Bartha Toth

Csendes téli napjaim

2013. február 24.

Tél közepén, magunk mögött hagyva az ünnepeket, a lázas készülődéseket, ünnepi ebédeket. az ünnepekkel járó felhajtást, csendesen telnek nyugdijas napjaim.

Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.

Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust, megetetem, elkészítem a szomszéd cicáinak is a reggelit, ugyanis a szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd eltünedeznek a háztól. Emiatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas, egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta kívül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott egerektől gömbölyödnek.

Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amíg vidáman röpdösnek, egészen addig, amíg meg nem jelenik a galamb-pár, akik kisajátítják az etetőt és beletelepszenek, megkezdődik a közelharc a cinkékkel a magokért.

Így telnek el a reggeli óráim.

Nagyon szeretem Vivaldi Évszakait, most a Telet hallgatom, megnyugtató délelőtti kikapcsolódás. Közben eszembe jut egy dal, nevezetesen " Mit főzzek ma magamnak? "

Így, ünnepek után feltétlenül csak valami vitamindús egyszerű étel dukál. Tehát káposztaleves lesz, nokedli csirkefar-hátból készült pörkölttel, mert azt a kutya is szereti.

A levesbe a káposztán kívül egy kis zöldség-félét is szoktam tenni, hogy igazán tartalmas legyen. A répát nem a Tesco-ban vettem, hanem a piacon, ott magyar árút is lehet kapni. Nagyon szép volt, egészen addig, amíg fel nem vágtam és a közepéből egy kis kukac ki nem dugta a fejét, hogy szétnézzen a nagyvilágban. Sajnáltam, így őkelmét répástul együtt betettem a kukába. A "tartalom" tehát elmaradt.

Délben aztán a terített asztalnál neki ültem tartalmatlan levesem elfogyasztásának, mikor jött a postás az újságpénzért, közben elmesélte az utcabeli újdonságokat. No, nem baj, a káposztaleves hidegen is jó.

Mosogatás közben aztán újabb csengetés, most a kéményseprő jött megvizsgálni,hogy szelel-e a kémény, mert pucolva már évek óta nem volt.

Miután a kutyát végigkergettem a kerten, hogy megtudjam kötözni a kéményseprő biztonsága érdekében, a szaki bevilágított valami műszerrel a két kéménylyukba, elkért ötezer forintot és elment. Én azért még ahol hozzáfértem, kiszedtem a kormot a kéményajtó nyílásain.

A délutánt a mozgásnak és a sportnak szenteltem. Nekem nem kell szobabicikli és egyéb zsírégető gép. Miután a hó elolvadt, kézbe kapok két vödröt és minden nap kihordok a pincéből egy párvödör vizet. A következő napi adag is biztosítva van, mert a talajvíznek az a tulajdonsága, hogy mindig több jön vissza mint amennyit kihordok.

De most már igazán rám férne egy kis pihenés. Leheverednék,, de ebbéli szándékomat a kutya megneszelte és azonnal elfoglalta a helyemet. Igencsak rossz néven veszi, ha odébb akarom tuszkolni.

Közben csörög a telefon, a barátnőm sirva hív, előadja nagy gondját a vízóráról, de ez már egy másik történet..

Bánatosan letelepszem a számítógép mellé, leírom ezt a csendes téli napomat, mivel a hang nem jó a gépen, hallgatom Vivaldit és arra gondolok, bár szeretem a telet, jó lenne, ha jönne már a tavasz, a rügyfakadás, veteményezés, lenne mit csinálnom, nem unatkoznék egész nap!

- Ilona B. T. -

Galambok

GALAMBOK

(Renga láncvers)
Ilona Bartha Tóth


ablakkal szemben
galambpár gubbaszt csendben
fel-fel röppenek
csőrükkel szeretkeznek
magokat csipegetnek

ablakkal szemben
egy galamb gubbaszt csendben
eső szemerkél
de ő csak ázik-fázik
párja eltűnt, bús a tél

ablakkal szemben
üres ágat ráz a szél
óh jaj a kertben
olvadó hónyoszolyán
tépett tollak hevernek

Kép: Net

Mindennapi hősök

A hősök köztünk vannak
/ CARMEN/

Az idő fenséges úr,
néha oly kegyetlen!
Életekbe beletúr
s bősz dühe féktelen.
Olykor csak egy pillanat,
egy élet eltörik,
de van, ki nem latolgat,
segit, bár nem kérik.

Harcol ezer veszéllyel,
szembeszáll a tűzzel,
fuldoklót ment két kézzel,
beteg testet vérrel.
Éhezőknek étked ad,
hidegben meleget,
s ha a lélek elfárad,
lelki segitséget.

Hétköznapi hősök ők,
nevüket sem tudjuk,
nemes lelkek, segitők,
tetteiket áldjuk.
Köztünk élnek, emberek
életeket mentők,
emléket érdemelnek,
mindennapi hősök!

Ilona Bartha Tóth
Kép: Net

RÉVEDEZÉS

Révedezés

Miért tűnődök szüntelen
s valami miért sir bennem?
Régen volt önmagam
mint egy megszakadt dallam
bizonytalan jelenlegi énem,
mely oly merev, nesztelen,
hangtalan tűnő napok.

Felrémlenek a levendulamezők,
illatos nyári legelők,
tölgyfaerdők suhanó lüktetése,
talán szivem boldog remegése,
a vérem zubog, mint a patak.
Emlékek a hajdani létből,
ifjúságom boldog idejéből.

Látom a költöző madarakat,
amint V alakban szállnak,
a fecskéket az eresz alatt
piciny csőrükben fűszálakból fészket raknak,
s lenézve az avasi kilátóból
ott nyújtózik a város a mélyben,
kopott macskakövein elhalón kopog léptem.

S mikor felhangzik a deszka-templom harangja,
úgy sir valami bennem, feltör a fájó sejtelem
eltűnt, homályba veszett már régi létem.
Talán ott van az esőcseppben egy levélen,
mely lehullik s felszárad, mint könny a szememben.
Bár kuporgatom még az el-el szökő képeket,
a dal egyszer véget ér és a könyörtelen idő betemet..

Ilona Bartha Tóth

Kép: Net