Vágyom már

Vágyom már

Vágyom már a tavasz üditő illatát,
látni az aranyvessző sárga virágát,
szivárványszinek pompás tobzódását,
érezni a langy esti szellőt, meleget,
testembe sugárzó gyógyitó fényeket,
fák ágain kipattanó zöld rügyeket.
Ébredni csicsergős, csókos hajnalokon,
mikor gólyapár tollászkodik az oszlopon,
téli álmából riadó muskátlit a balkonon.

De csak hólé csorog csendben az ereszről
e nagypénteki napon, s a bánatos mennyből
könnyek özöne üzen egy értünk szenvedőről..

Ilona Bartha Tóth

Látomás

Látomás

Még nem jött el
az idő...
suttogta halkan a fiú,
ki sétált a kihalt
körúton
egy égővörös hajnalon
szeme a távolba
meredt,
majd a fekete házak
felett
mintha megnyilt volna
az ég,
s a fénylő hasadékon
látná a Kálvária hegyet
s ott egy keresztet,
rajta kifeszitve egy
haldokló embert,
kinek töviskoszorús feje
lehanyatlott és
vére, melyet értünk
adott
testén végigfolyt.
Az eső szemerkélt
mint most,
a fiú megborzongott,
mélyen beszivta a tavaszi
illatot,
s nem feledve a látomást
megnyugodva továbbsétált,
tudta már, ki ott
haldoklott
a Megváltónk,
föltámadott.

Ilona Bartha Tóth

Tél a tavaszban

Tél a tavaszban

2013. március 27.


Napsugár szemeivel
rosszallón néz a tavasz,
mert a tél, ez a nagy ravasz
nem búcsúzik békével.

Jégdárdákkal hadakozik,
vivja végső tusáját,
rázza fehér palástját,
hideget fúj, tajtékzik.

Nyiló tulipánok feje-
- miket a természet becsapott
hóba esve lehanyatlott
ölő jégtől erőt vesztve.

Menj tél,helyed itt már nincs!
A sok virág újra kihajt,
szomorúfűz is nevet majd,
jöjj tavasz, élted nekünk kincs!

Kép: Net

Ilona Bartha Toth

A szavaknak súlyuk van

2013. március 25.

Hányszor mondunk felelőtlenül, hirtelen indulatból meggondolatlanul olyan szavakat, mondatokat, amelyekkel megbántunk valakit és talán észre sem vesszük. Léteznek gyilkos, soha nem feledhető mondatok..

Tapasztalatom szerint legtöbbször családon belül hangzanak el ilyen mondatok, de még baráti körökben is, ahol az ember "igazmondásával" olyanokat mond, ami a másikban egy életen át megmarad.

Mindez honnan jutott eszembe?
Tegnap láttam a MUMU cimű filmet, ami röviden egy kisfiúról szólt, egy értelmes, okos gyerekről,aki bármit tett is, az apa szemében fekete bárány maradt, mig a másik fiát istenitette.A kisfiú mindent megtett, hogy az apja jobb véleménnyel legyen róla-eredménytelenül..Ez már-már a gyerek öngyilkosságához vezetett, mignem egy kemény, de érzékeny szivű tanárától megkapta a szüleitől soha nem látott szeretetet.
Emlékszem, még általánosba jártam, örömmel újságoltam el otthon, hogy a tanitó néni azt mondta nekem, hogy én feltétlenül tanárnak készüljek, mert komoly gyerek vagyok és van rá érzékem.
Anyámat ez nem hatotta meg, azt mondta:" ha a tanitó néni szerint a partvis jól áll a kezedben, akkor takaritónő lennél?"
A bátyám hasonlóan járt apámmal. Mikor felvették a kertészeti szakközépbe- kertész szeretett volna lenni-apám megjegyezte:
" mindig azt gondoltam, hogy neked is egyetemi diplomád lesz, mint nekem."
A bátyámban is benne maradt ez a mondat, sőt törést is okozott nála.

Mennyi- de mennyi ilyen, vagy hasonló kijelentést tesszünk- nem is rossz szándékkal,- és nem vesszük észre a hatását, mennyire kiboritjuk vele azt, akinek mondjuk..
Jobban meg kell gondolnunk, mit és kinek mondunk, mert a szavaknak súlyuk van.
A bőrünkön is tapasztaljuk nap-mint nap..

A bejegyzést írta: Ilona B. T.

BARTÓK BÉLA

Március 25-én született korunk egyik legkimagaslóbb zeneszerzője, zongoraművész és zenetudós
BARTÓK BÉLA
/1881-1945/

Kassák Lajos: BARTÓK BÉLA / részlet /

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.
Láthatod szárnyas kabátban a a dobogón
s az uccán, amint levett kalappal
sétál a reggeli napsütésben.

Olyan vékony, mint a halszálka
olyan fehér, mint egy liliom
de ha leül a zongorához, sárkánnyá változik át
csörömpöl, sir és néha ugat
hogy elsötétül az ég s házak falai beomlanak.

Kép:Net

Kell lenni valahol

Kell lenni valahol

2013. március 23.

Kell lenni valahol egy országnak,
ahová a fáradt emberek pihenni járnak,
ahol nem érzed, egy motor része vagy,
s monoton végzed a dolgod nap-mint nap.
Kell lenni valahol egy országnak,
ahol nem más, hanem te te vagy,
s nem mondják meg, mit tehetsz,
utadon nem dobnak eléd köveket..
nem emészted magad, ha valami elmarad
mert tudod, holnap ismét felkel a nap.
Ha pihennél, leülsz egy árnyas fa alatt,
nézed a felhőket, hallgatod a madarakat,
halk zenén mélázol, s ha eljő az este,
nem zakatol az agyad, -jól tettem-e?
Álmodban nem folyik veriték testedről,
másnap békésen kezded a napod előről..

Ilona Bartha Toth
Kép: saját

 7 Illésné Slezák Éva, Katalin Fehér és további 5 ember/2017.03.10./

Az életekről..

2013. március 22.

" A tegnap történelem, a holnap misztérium, a ma ajándék."

Találkoztál már azzal az érzéssel, hogy egy pillanatra az a benyomásod, már valamikor jártál ezen a helyen, voltál ebben a helyzetben, már érezted ezt az érzést?
Azt az érzést, amit dejá vu-nak mondanak.

Ilyen az álom is. Utazunk az időben, egy másik dimenzióban, más életekben. Mindez megtörténik s mikor felébredünk, úgy véljük, abszurd dolgokat élünk át.
Sokszor felvetődik a gondolat: A halállal véget ér-e az élet, vagy csak átlépünk egy másik sikra? A születés nem kezdet, a halál nem vég. És akik elmentek, azok hol vannak?
Velünk vannak, szeretteinket soha nem veszitjük el,hiszen nem haltak meg.

Coelho szerint: képzeljünk el egy vonatot, ahol nem látom a szomszéd vagonban utazókat, mégis ugyanabban a térben, időben utaznak, mint én, te és mindenki.Nem tudunk velük beszélni, nem tudjuk, mi történik a másik vagonban, de ők akkor is ott vannak..Az élet egy sok vagonból álló vonat, hol itt vagyok, hol ott, néha átmegyünk egyikből a másikba, például mikor álmodunk.
Magunknak tehetjük fel a kérdést és válaszolhatunk: Csak egy életünk van?

Engem sokat foglalkoztat ez a kérdés, különösen akkor, amikor egy közeli hozzátartozóm, szerettem kilép ebből a sikból..

Kép: saját

Ilona Bartha Tóth

20 Borsos Mihály, Márta Bosnyákné Harpauer és további 18 ember/ 2016.11.07

Varázslatok a mindennapokra..

2013. március 20.

Üzenet egy EMBERTŐL

Üzenet egy EMBERTŐL

2013. március 16. -

Bárcsak még egyszer beszélhetnék veled,
De egy másik sikban vagy, hol a szavak már
Semmit nem jelentenek neked.
Ott vagy most kőangyal kitárt
Szárnyai alatt,
S a rád szálló fehér galamb szelid
Szeme te vagy..
Te vagy a nagyváros kormos kéménye mögül
Kivillanó fénysugár,
Nagyvárad utcáin sétálva féltő tekinteted körbejár,
E hely az, hová lelked mindig hazajár.
Sejtem majd, mikor késő esti órán felnézek és látom-
-Mint képeiden-piros, sárga, kék felhők
Huncutul játszanak,
Űrbéli mosollyal nyugtázod,lent
Az emberek is látnak..
Mert ott vagy fenn, angyalokkal kézen fogva sétálsz a Tejúton,
S ködben távolodva légiesen visszaintegetsz,
Lágy, simogató szellő hozza üzeneted:
Ember, ne töprengj az elmúláson, én élek benned, bennetek!
Én halkan magam elé suttogom,
Soha nem felejtelek,
Köszönöm, hogy ismeretlenül is
Ismerhettelek..

Ilona Bartha Tóth

Ifjú véretek

IFJÚ VÉRETEK
Tanka

ifjú véretek
tűzpirosan hullott a
zöld csatatérre

 fehér lelketek tekint
fentről dicső hazánkra

Ilona Bartha Tóth
Kép: Zádor György Imre

Csodára várva

Csodára várva

2013. március 15.

Ámulok az életerőn
Mely kiskertembe beköszön,
Metszett ágakból előjön
Megújult friss levélözön.
Itt a tavasz, bár még mindig
Tél kabátja alá bújik,
Mutatta már napos arcát,
Fel-fel törő vig mosolyát.

Tisztelem az embereket,
A segitő emberséget,
Ki óvja, félti a másikat,
Keseredettnek erőt ad.
Csodálom a hitet, amely
Legyőzi a sötét kételyt,
Kétségbeesőnek reményt ad,
S a hivőnek utat mutat.

Sokan csak csodára várunk
És teljesüljön minden álmunk,
Reménnyel telve keressük,
S közben észre sem vesszük,
Hogy a legnagyobb csoda
A létezés, élés maga.
Ne várj hát a csodára, élj
Minden perce legyen tiéd..

Ilona Bartha Toth
Kép: saját

Játék: Falu szélén vigadalom / Öt szó előre megadva /

 Falu szélén vigadalom

 

2013. március 13. 

Érik a cseresznye,
Kopogtat már az este,
Falu szélén vigadalom,
Vigan pereg a cimbalom,
Csizma kopog, szoknya lebben,
Ének és tánc a parketten.
Józsi lábán gipszkötés,
Szép asszony félrenéz,
Az ura csak sántikál,
Gyorsan ürül a pohár,
Fejében sok gyötrelem,
Véget ért a szerelem?
Lett vigságból kenyértörés,
Bús oka a harasztzörgés..

Nem zörög a haraszt,
Ha a szél nem fújja,
E kicsi mesének is
Jobb vége lett volna..

Kép: Net

A cikket írta: Ilona B. T.

TÉL UTÁN A TAVASZ

Mennyi fájó tegnapelőtt és tegnap,
Oly sok év elszállt, már nem is számolom,
De Isten kegyelméből jön egy új nap,
Mint tél után a tavasz,- édes álom.
Tél vitte erőnk újra éled, frissült
Vér zubog ereinkben, testünk ébred,
A föld, mely a téli hidegben kihűlt,
Naptól melegen fogadja vetésed.
Én újra látom mosolygó arcodat,
Amint metszed a szőlőt és a fákat,
S a cinkos szél görgeti hangodat.
Kicsit meghalok, mert mindenhol látlak,
Nekem belőled csak ennyi maradt..
Az óra ketyeg, próbálom űzni az
Emlékeket és bár az idő halad,
Nem megy,-a kép marad, mindig ugyanaz.
Szivem gyötrő vágyat érez utánad.
Magam maradtam,-lehetnél itt velem!
Óh, nagy ég, hát mit vétettem, nyugalmam
Békém annyi éven át csak keresem!
De most újra itt a tavasz és remény

Ilona Bartha Tóth
Kép: saját

Eltűnik az árnyék és marad a fény..

Mindennapjaink része: a megbocsátásról

2013. március 10.

" Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."/ Charlotte Bronte /

Életünk tele van konfliktusokkal.Sokaknak az a véleménye, hogy aki kitér a konfliktus elől,megbocsát, az gyenge ember, a másik győz és folytatja tovább játékait..Pedig a megbocsátás sokkal több ennél.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam.Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta, Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést , lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti.Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszithetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.

A cikket írta: Ilona B. T.

ÚTKERESÉS

ÚTKERESÉS

2013. március 7.

Julika szomorúan ült a pályaudvar várótermében egy padon, a fia a barátjával indulás előtt még elment egy kávéra a bisztróba.

Hát ez a nap is elérkezett- gondolta és csak nézett maga elé.

A gyerek elvégezte a szakközépiskolát, de azóta sem tudott elhelyezkedni. Lassan már egy éve alkalmi munkákból járult hozzá az otthoni kiadásokhoz. Nagyon nehéz a helyzetük,
a férje is munkanélküli lett, az ő ápolónői fizetéséből él a család, nagyon szűkösen, egyre nagyobb teherrel.
Valamit kezdeni kellett, mielőtt kettétörik az életük. Az unokabátyja Londonban él néhány éve, ő tanácsolta, hogy a fiú menjen ki hozzá, próbáljon új életet kezdeni. Végül úgy döntött a család, hogy megteszik ezt a lépést és összekuporgatták a vonatjegy árát, mert a repülőút még költségesebb lett volna.
A fia barátja is hasonló cipőben járt és a két gyerek elhatározta, együtt mennek külföldre, egymás támaszai lesznek.Ez Julikát is megnyugtatta kicsit.
Most, hogy az elhatározást tett követte, Julika a csendes váróteremben gondolataiba mélyedt.
A gyerekek kilépnek az országból, maguk mögött hagyva a barátokat, a gyerekkort, egy kultúrát, egy nyelvet.
Látják-e még szülőházukat, az őszi erdőt, a lombhullató fákat, a tücsökzenés virágos réteket, a Balatont, a Duna sárga vizét, a szeszélyes Tiszát? Lelki szemei előtt elsuhantak a szépséges hazai képek, a szive is beleremegett.
Arra is gondolt, hogy ezeknek a gyerekeknek nem lesz magyar feleségük, akivel összebújnak és magyarul suttognak. Lesz még neki magyar unokája?
Nagyon elszomorodott, próbálta a könnyeit visszatartani, hogy a fia ne lássa a keserűségét.Elvégre egy új élet kezdődik, reménykedett, hogy a gyerek megtalálja majd a számitását és akárhogy is van, az a fontos, hogy neki jó legyen. Bizott a fiában.
Mikor a vonat elindult, meghatódottan és bizonytalanul integetett, majd elfordult és a papirzsebkendőjével itatgatta lecsorduló könnyeit..

A cikket írta: Ilona B. T.
Kép: Tóth Ricsi