Tél közepén, magunk mögött hagyva az ünnepeket, a lázas
készülődéseket, ünnepi ebédeket. az ünnepekkel járó felhajtást,
csendesen telnek nyugdijas napjaim.
Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.
Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust,
megetetem, elkészítem a szomszéd cicáinak is a reggelit, ugyanis a
szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd
eltünedeznek a háztól. Emiatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas,
egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta
kívül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell
tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott
egerektől gömbölyödnek.
Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban
vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amíg
vidáman röpdösnek, egészen addig, amíg meg nem jelenik a galamb-pár,
akik kisajátítják az etetőt és beletelepszenek, megkezdődik a közelharc a
cinkékkel a magokért.
Így telnek el a reggeli óráim.
Nagyon szeretem Vivaldi Évszakait, most a Telet hallgatom, megnyugtató
délelőtti kikapcsolódás. Közben eszembe jut egy dal, nevezetesen " Mit
főzzek ma magamnak? "
Így, ünnepek után feltétlenül csak valami vitamindús egyszerű étel
dukál. Tehát káposztaleves lesz, nokedli csirkefar-hátból készült
pörkölttel, mert azt a kutya is szereti.
A levesbe a káposztán kívül egy kis zöldség-félét is szoktam tenni, hogy
igazán tartalmas legyen. A répát nem a Tesco-ban vettem, hanem a
piacon, ott magyar árút is lehet kapni. Nagyon szép volt, egészen addig,
amíg fel nem vágtam és a közepéből egy kis kukac ki nem dugta a fejét,
hogy szétnézzen a nagyvilágban. Sajnáltam, így őkelmét répástul együtt
betettem a kukába. A "tartalom" tehát elmaradt.
Délben aztán a terített asztalnál neki ültem tartalmatlan levesem
elfogyasztásának, mikor jött a postás az újságpénzért, közben elmesélte
az utcabeli újdonságokat. No, nem baj, a káposztaleves hidegen is jó.
Mosogatás közben aztán újabb csengetés, most a kéményseprő jött
megvizsgálni,hogy szelel-e a kémény, mert pucolva már évek óta nem volt.
Miután a kutyát végigkergettem a kerten, hogy megtudjam kötözni a
kéményseprő biztonsága érdekében, a szaki bevilágított valami műszerrel a
két kéménylyukba, elkért ötezer forintot és elment. Én azért még ahol
hozzáfértem, kiszedtem a kormot a kéményajtó nyílásain.
A délutánt a mozgásnak és a sportnak szenteltem. Nekem nem kell
szobabicikli és egyéb zsírégető gép. Miután a hó elolvadt, kézbe kapok
két vödröt és minden nap kihordok a pincéből egy párvödör vizet. A
következő napi adag is biztosítva van, mert a talajvíznek az a
tulajdonsága, hogy mindig több jön vissza mint amennyit kihordok.
De most már igazán rám férne egy kis pihenés. Leheverednék,, de ebbéli
szándékomat a kutya megneszelte és azonnal elfoglalta a helyemet.
Igencsak rossz néven veszi, ha odébb akarom tuszkolni.
Közben csörög a telefon, a barátnőm sirva hív, előadja nagy gondját a vízóráról, de ez már egy másik történet..
Bánatosan letelepszem a számítógép mellé, leírom ezt a csendes téli
napomat, mivel a hang nem jó a gépen, hallgatom Vivaldit és arra
gondolok, bár szeretem a telet, jó lenne, ha jönne már a tavasz, a
rügyfakadás, veteményezés, lenne mit csinálnom, nem unatkoznék egész
nap!
- Ilona B. T. -
