A KERITÉS

A kerités

2012. december 28.

Nem szándékoztam ma irni, de néhány órája olvastam egyik kedves cikkirónk irását " kutyatémáról". Kicsit keményen szóltam hozzá, nem akartam a hozzászólásomat elnyújtani, ezért itt kicsit kibővitem.
Mindenkinek van gyenge pontja. Nekem a háziállatok, a kutyák és macskák.Azt szokták mondani: kétféle ember van, az egyik, aki szereti a kutyákat, a másik, aki utálja. Én szeretem őket.
Miután legkedvesebb kutyusom, egy hatalmas óriás schnauzer elpusztult, lelkibeteg lettem, a hiányát-nyugodtan mondhatom-mai napig nem hevertem ki, pedig már kilenc éve, hogy a z örök mezőkön vadászik. Gyönyörű és félelmetes kinézetű állat volt, de a légynek sem tudott volna ártani. Elég volt a megjelenése..Miután végighasaltam vele a kutyasulit, minden szépet és jót megtanult.
Sokáig úgy éreztem, nem pótolhatom más kutyával, de a körülményeim miatt végül mégis rászántam magam, hogy a menhelyről hozok egyet, arra is gondolván,ezzel egy szerencsétlen állaton segitek.
Szerintem Roxy kutyám német juhász és erdélyi kopó keverék, azok minden jó és rossz tulajdonságaival felruházva.Nem tudom, hogy az akkor három hónapos kutya addigi törékeny, pici élete során min mehetett keresztül, csak azt tudom, hogy mióta kihoztam,az egyik lába mindig a papucsomon van, mint az árnyék, mindenhova követ, még oda is. Úgy hozzám tartozik, mint a levegővétel. Nagyon félt és féltékeny még arra is, aki hozzám szól.Talán a nagy féltése vezetett oda, hogy harapós lett, ha valaki jön, bizony meg kell kötnöm.
Mivel mindig mellettem van, egy-két óránál tovább nem tudok távolleni, ha bevásárolnom kell és készülődöm, mint egy gyerek, hozzákezd sirni.
Újabban rákapott arra, hogyha elmegyek, a szomszéd keritését alul kibontja és átbújik. Ma is ez történt, pedig tegnap leellenőriztem az egész keritést, de mindig megtalálja a gyenge pontokat.
Most mit tegyek? Verjem meg? Semmi értelme nem lenne, mert csak akkor van a megfedésnek foganatja, ha abban a pillanatban tesszük, amikor a rosszaságot elköveti.
Elgondolkodtam és rájöttem, én vagyok a hibás. Most elmulasztottam, de tavasszal veszek egy kb. 60 cm széles dróthálót és visszahajtva alulra végig rádolgozom a kerités hosszára. Mert miért is bújik át?
A hiányom miatt. Ugyanis az utcafronton bokrok és fenyők vannak, ott nem tud kilátni, viszont a szomszédnőmnél teljes a kilátás.Erre ma jöttem rá, mert amikor megjöttem, már ott ugrándozott a kapu előtt, mintha mindig ott lett volna..
Tehát egy kiszolgáltatott, ragaszkodó állatot a mi hibánkból ne büntessünk..

A bejegyzést írta: Ilona B. T.

NE FÉLJ

Szonett

Ne félj, ha süvitenek a szelek
Égig érő hegyek fehér csúcsain
Délceg bércek dicső, büszke ormain
Uralkodni vágyó felhőket űznek.

Ne félj, ha fehér fényben fürdő réten
Róka kergeti a reszkető nyulat,
Patáikkal kaparják a havat
Szarvasok a kies erdőszélen.

Ne félj, ha hideg téli éjszakákon
Reccsen a padló, fény vibrál a falon,
Mert valaki akkor is ott van veled..

Ne félj, ha érzed, csak vagy a világon,
Téblábolsz céltalanul és vakon,
Mert van, aki vezet, fogja a kezed..

ÁLMOMBAN ITT DERENG

Álmomban itt dereng

2012. december 26.


Homályos képed
álmomban itt dereng
halkan nyűszit
csahol, mint
pici eb, mondaná
mi fáj, de a hang
bent reked.
Ismerős nagyon
ez az agyzakatolás,
néha nincs is más.
Nyárfalevelek rezgése,
viharos szelek,
gyökerek tépése,
villám cikázás,
rozsdás szélkakas
csikorgás,
majd bágyadt csend,
csak a sziv húrja peng,
várom, az idő
betemet.

Érzem, van valaki,
szivemet közeliti,
halk hangja kisér
tépi az emlékeket,
de vérem nem enged,
marad a suhogás,
oktalan vágyakozás,
ideget őrlő vergődés,
hivó csend,
mely örökkön
körülleng..

Kép: Net

Irta: Ilona B. T.

KARÁCSONYFA

KARÁCSONYFA

Csitt! Hallod, hogy rezdül a fa ága?
Az angyalok csilingelnek rajta!
Itt lebegnek az ágak között,
látják, arcodra mosoly költözött.
Villognak kis lámpák fényei,
vidám tánccal lebegnek a fa diszei,
nézd azt a ragyogó gömböt,
hogy illegeti magát a tűlevelek közt.
Tükrében fürdenek piros szaloncukrok,
szerényen megbújnak a kicsi csillagok.

Csillagszóró szikrái ontják a fényt,
szeretetet szórnak és reményt,
érzed, ugye a meleget és szeretetet?
Jászolban fekszik a kisded, ki megszületett.

Ragyogjatok csillagok
Küldjetek fényt és meleget,
gyógyitsátok meg a sok beteget,
sugaratokból jusson mindenkinek,
szeretetet és boldogságot adj az embereknek,
magyaroknak, székelyeknek, külhonban élőknek
szegényeknek, hontalannak, állatoknak,
hogy a sok-sok nép békében éljen a világon,
legyen minden napunk karácsony!

B Ilona Tóthné

 
Imréné Balogh, Zsuzsa Várkonyi, Erika Kocsis és további 33 ember kedveli ezt./ 2015

Egy pillanat

Egy pillanat



Újra beszökött az este,

ma láttalak egy percre..

Kérdőn csodálkozó pillantásod

kicsit torzzá tette arcvonásod,

s én hirtelen e furcsa pillanatban

meglepődtem magamon magamban,

mert idegenként néztem rád,

nem volt már bennem semmi vád.

S mint őszi fáról lehulló sárga levél,

melyet tovább sodor az enyhe szél,

oly közömbösen mentem el előtted,

mintha nem is találkoztam volna veled..


A földre hullott levél már az elmúlásé..


fotó: Zádor György Imre

: Ilona B. T.

Éji álom

Éji álom

Ilona Bartha Toth, 

 

Újra itt a fekete este
a fényt takarja éj leple,
álmom nem békés, altató,
inkább bántóan bénitó.
Jönnek a lidércek,
összefonódva repülnek,
tarka ruhában
szines pehelyként
lebbennek a sötétben.
Szellemek, menjetek!
Ha jön a hajnal,
kiszáradt torokkal
félálomban még látom
tépett madárszárnyon
suhanva reppennek
az ébredő horizonton.

Angyalokkal szeretnék
álmodni..

Bevásárlás 1.

Bevásárlás

Ma megpróbálok kicsit pihenni. Tegnap ugyanis elintéztem a szokásos havi nagy bevásárlásomat. Esett az eső, de legalább nem csúszott az út, úgyhogy ezt az alkalmat kihasználva elindultam a közeli TESCO-ba.

Minden van ott, mi szem-szájnak ingere. Túl sok is, csak most minden máshol található. mint ahol eddig a helye volt..
A húsféléknél sokat kellett sorba állni, ami engem különösen megvisel, mert nem birok állni. De milyen jó ez a bevásárló-kocsi!
A vásárlásomat félig a kocsimon fekve bonyolitom! Más is igy csinálja, tőlük lestem el ezt a taktikát.Igy az sem zavar, hogy kétszer annyi utat teszek meg, mint kellene, ugyanis akárhogy lavirozok, a kocsi soha nem arra megy, amerre én szeretném.De sebaj, igy fekve kibirható!
Azért lenne egy javaslatom: olyan sokat fejlődött már a technika, nem lenne nagy dolog olyan bevásárlókocsit tervezni, aminek kormánya lenne, hátul pedig kiképezni egy kényelmes ülőhelyet és mint a kőkorszaki szakiknál Béni módra lábbal hajtható lenne.Abszolút energiatakarékos!Ezáltal-a kényelemtől eltekintve- kevesebb kinai cipőt kellene vásárolni..
A TESCO-nak megérné, mert elég sok haszon marad náluk, amiről a pénztárnál a számla kifizetésekor jöttem rá.Ugyanis semmivel többet nem vásároltam, mint máskor, mégis majdnem másfélszeres számlát kaptam..
Javukra legyen mondva, valami pontokat kinálgattak a húszezerforintos edénykészlethez, amit itt nálunk a kultúrházban megvehetek háromezerért.

Már sötétedett, mire hazaértem, boldog voltam, hogy szerencsésen letudtam a nagy vásárlást, igy a jövő évig a lábamat sem teszem ki a lakásból, bár még ajándékokat kellene venni, hogy a Jézuska ne jöjjön üres kézzel.
Este aztán szortiroztam, pakolásztam, amit egy fokkal a vásárlásnál is jobban utálok, de Advent lévén nem zsörtölődtem magamban.
Elgondolkodtam, miért is kell ez a nagy hajcihő, sok kajálás, törtragyogás a szent ünnepre?
Ha rajtam állna, meggyújtanék néhány gyertyát, csendes békében, nyugalomban, áhitattal nézném a pislákoló gyertyafényt, mint nyári éjszakákon az égen ragyogó csillagokat..

A bejegyzést írta: Ilona B. T.

Karácsonyi kaktusz

Haiku

karácsonyi kaktusz

szép karácsonyi
kaktusz tüske nélküli
szeretetharang

Tanka

melegség

megfagyott jeges
sziveket fény sugara
úgy felolvasztja
mint ablakomra fagyott
jégvirágokat a hő

Irta: Ilona B. T.

GYERMEKKOROM

Gyermekkorom

/Szabálytalan vers/
Ilona B.T.

én
gyermekként
nagyon boldog voltam
a lét még csak pislákolt bennem
mikor a sötét, hideg óvóhelyen
mint Jancsi Juliska kezét, apámét el nem
engedtem
aztán, mikor kezdődött az iskola, örömmel
mentem
nem mindennap, mert hárman jártunk egy cipőben.
Mégis, milyen boldogok voltak ezek az évek!
Számitógép a tiz ujjunk volt
ha rossz voltam, a tanitónéni megkorholt
szünetben fejen álltunk a lábazaton, télen
korcsolyáztunk az udvaron
de mentünk kirándulni sokat, lestük az erdei vadakat
a felvonulásokon cipeltük a plakátokat
lobogtattuk a csokrokat
ujjongtunk éltettük "apánkat", kinek képe boritotta a falakat
onnan tekintett ránk féltőn és kopasz feje ragyogott éltetőn.
De mindig volt kenyér az asztalon
apám, anyám munkába ment minden hajnalon
mig engedték a "nagyok"
de nem éheztünk, kaptunk Amerikából csomagot
benne rengeteg pudingot és
ejtőernyőselymet
anyám tündéri ujjai
gyönyörű blúzt varrtak belőle
én lettem az osztály szépe
hogy villogtam benne!
Olyan szép volt minden, nyáron a strandon
télen a fűtött szobában hallgattuk a rádiót
apám hegedült, lassan mindenki elszenderült,.
az évzáró ünnepélyen
matrózruhám lobogott a szélben
vigyázban és könnyes szemmel énekeltük a
HIMNUSZ-t
olyan boldog voltam és feledtem a
minuszt

én..

MAGÁNY

Szürke, monoton hétköznapok,
mindig ugyanúgy, ugyanaz,
közben tombol a magány
darálunk a létezés darálóján,
hol összekeveredik a porc és kolonc
és a néha beledobott jobb falat.
Az eredmény egy egyveleg,
hétköznap és ünnepnap egyremegy,
dühitő gondolattal spékelve,
élni valahogy másképp' kellene.

Látszunk olyannak, ahogyan
a többség elvárja
valódi énjét az ember
magába zárja,
álarcot húzunk, mögötte
belső magányunk nem törik össze,
s ha nyújtanánk kezünket
kinek?
Oly üres a tér, benne csak bolyong
a lélek.

Él a remény, máshol talán más,
de én ebben sem hiszek,
hol van az angyalok kara,
a közelgő ünnep mosolya,
a fény, melyet úgy várunk
marad csak édeskés álom?
Oh, ünnep, oldd fel a magányt,
hogy érezzük az összetartozást,
hideg, jeges világunk olvadna,
álarcunk hulljon le a porba..

Irta: Ilona B. T.

Téli naplemente

TÉLI NAPLEMENTE

Ilona Bartha Tóth

Ragyog a nap a hó felszinén,
A kristályok visszaverik a fényt,
Mint millió kis tündér ragyognak,
A tört sugarak derűt fakasztanak.

Félreteszem a gondokat és bánatot,
Magamba szivom a havas, téli világot,
Madaraim csipegetnek az ablakban,
Repdesve hancúroznak a hóban.

A hóval fedett utak elnyelik a zajokat,
Súlyos fehér lepel boritja az ágakat,
Örökzöldek csillogó jégtükrén
Jégtündérek suhannak könnyedén.

Az égen narancsfénnyel közeleg az alkonyat,
Hideg szellő rázza pajkosan a lombokat,
S mint az ember, mikor búcsúzóul csókot ad,
Letűnő sugaraival enyhén végig simit a nap.

Úton, hazafalé

Úton, hazafelé

Fiatalasszony voltam még, Keszthelyen éltem családostól, a szüleim pedig Miskolcon laktak, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Nagy a távolság a két város között, család és munka mellett ritkán tudtam hazamenni. De ahogyan csak egy pici alkalom adódott, már száguldottam is, néha családostól, de általában egyedül, hiszen a gyerek még iskolás volt, a férjemet pedig a munkája marasztalta. Bevallom, én örültem ezeknek a magányos utaknak, mert tudtam, éreztem, mennyire várják a szüleim messzire tévedt gyermeküket és ilyenkor nagyon élveztem, hogy kényeztettek, az ő pici lányuk lehettem és lubickoltam ebben a szeretetben.

Apám egész életében talán öt pohár bornál többet nem ivott meg-abból hármat a mi, gyerekek születésekor, -de amikor hazaértem, ennek örömére mindig előhozta féltve őrzött kis likőrjét és megittunk egy-egy kupicával a nagy örömre. Ez már egy szertartás volt. A likőrt nagy becsben tartotta, mert minden karácsonykor anyám ezzel lepte meg, hiszen nagyon jól tudta,

hogy apám nem is a likőrt, hanem anyám szeretetét és munkáját értékelte, amikor "mosófazekas"eljárással elkészitette és

átadta neki ezt az ajándékot. Én is igy voltam ezzel, amikor otthoni tartózkodásom alatt apám kávét főzött nekem. Apámnak, -mint amolyan tudós embernek, nem sok köze volt a konyhához. De ha otthon voltam, a kávé főzése és átadása kizárólag az ő reszortja volt.

Útra készülve mindig eszembe jutott anyám bölcs intelme, hogy soha ne induljak el egy szelet kenyér és egy üveg viz nélkül. Akkor is ez lebegett a szemem előtt, miközben a férjem, aki kedveskedni akart, egy üveg "titkon" főzött pálinkát is betett a csomagtartóba apámnak küldött ajándékként,-az ütésállóság miatt műanyag ásványvizes üvegbe, az én ásványvizes üvegem mellé.

Derűs nyugalommal száguldottam az autópályán, gondolataim már az otthoni légkörben kalandoztak, mikor egy nagy csattanást hallottam és a kocsi megingott. Lehúzódtam a padkára és láttam, hogy a bal hátsó kerekem defektet kapott. Nem ijedtem meg, hiszen gyakran voltam úton, aki sokat autózik tudja, ilyen bármikor előfordulhat.

Előkaptam az emelőt, a pótkereket és annak rendje-módja szerint lecseréltem a defektes kereket. Már éppen a csavarhúzással erőlködtem, mikor hirtelen megállt mögöttem egy Zsuk és vagy négy ember ugrott ki belőle és szaladtak felém segitőkészen.Nagyon örültem nekik, mert a csavarhúzás volt a legnehezebb és férfierejükkel ezt könnyen elintézték. Közben beszélgettünk,-olyan apám korúak voltak,-kiderült, hogy egy tudós társaság és Debrecenbe tartottak valamilyen konferenciára.

Mikor búcsúzkodtunk, valamiképpen szerettem volna meghálálni segitségüket és eszembe jutott a jó házi pálinka. Azon nyomban ki is kaptam a kocsiból és örömmel átadtam nekik mondván, hogy nagyon jót tesz majd és gondolatébresztő lesz reggeli előtt egy kupicával egész napra. Nagyon szabadkoztak, de én láttam a titkos örömöt a szemükben -mint apám szemében, -végül sikerült rájuk beszélnem az ajándékot.

Az utam további része akadálytalan volt és néhány óra múlva már szeretettel öleltem a szüleimet és elmeséltem úti -élményemet.

Visszafelé indulva aztán gondoltam, friss vizet teszek a még mindig a kocsiban landoló üvegbe. Amikor kinyitottam, földbe gyökerezett a lábam. Pálinka szaga volt!!!Úristen, én a vizes üveget adtam a tudósoknak!!!

Megszégyenülten álltam ott és a sirás fojtogatott. Elképzeltem, amikor a reggeli órákban ők nyitották ki a vizet tartalmazó"pálinkásüveget"....

Én ebből az esetből egy életre levontam a tanulságot..Mindig nézd meg, mi van a kezedben és ajándékot soha ne adj át úgy, hogy ne győződnél meg arról, mi az,amit átadsz.Mert a tiszta sziv olykor nem elég..

Irta:: Ilona B. T

Itthon vagyok

.Itt nagyon nagy hó esett az éjjel, pechemre reggelre beszéltem meg az állatorvossal a cshipszelést, igy seprővel, lapáttal,
homokkal no és a kutyával nekivágtam az útnak.Nem volt leányálom a nyári gumikkal.Kis meglepetésként ért, hogy az újság szerint 3,5 ezernél többet nem kérhetnek érte, ehhez képest 5,5 ezret fizettem és ha neki kellett volna kijönni, még + 2,5 ezer.Ennyit erről:(
A lényeg, hogy itthon vagyok, ölelek Mindenkit..:)

Életünk egy üvegpohár

ÉLETÜNK EGY ÜVEGPOHÁR

Gyenge testünk törékeny,
Üvegpohár, mit kőre ejtünk,
Egy pillanat, az élet oly tünékeny,
Ezer apró tört darabra esünk.
De ha a lélek erős, melyet
Isten adott és van hited,
Emelheted az élet-elixir kelyhet
A darabokat újra összeillesztheted.
Légy te a kő és szikla,
Melyen a kór törik össze-vissza,
Soha össze nem rakható módon,
Pusztuljon el tüzes poklon.

Most van az ősz teljében
Sétálhatsz szines tarka levélen,
Oly csodás az őszi alkonyat,
Visszahozza még az álmokat..

Visszahozza mind az álmokat!

A cikket írta: Ilona B. T.

Advent második vasárnapja

Advent második vasárnapja

2012. december 9.

Egy narancs szinű alkonyat,
a nap a felhők mögött elsuhant,
árnyékba borult fenyők nyújtóztak,
hólepte ágak között madarak lapultak.
Az ember fel lát a fénylő csillagokba,
álmában félelem nélküli útját tapossa
az izzó földön, már nem a bolygó foglya,
szárnyal az égig, reménnyel és hittel,
nem kell birkóznia a józan ésszel.
Itt lent a földön is világit most a
második adventi gyertya lobogó lángja,
adjon békességet, szeretetet a valós világba!

Fotó: saját, készült ma

Irta: Ilona B. T.

 Mártonné Balla, Magdi Béres, Molnár Gizella és további 29 ember kedveli ezt/ 2015.12.06./