Egy narancs szinű alkonyat, a nap a felhők mögött elsuhant, árnyékba borult fenyők nyújtóztak, hólepte ágak között madarak lapultak. Az ember fel lát a fénylő csillagokba, álmában félelem nélküli útját tapossa az izzó földön, már nem a bolygó foglya, szárnyal az égig, reménnyel és hittel, nem kell birkóznia a józan ésszel. Itt lent a földön is világit most a második adventi gyertya lobogó lángja, adjon békességet, szeretetet a valós világba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése