Nem szándékoztam ma irni, de néhány órája olvastam egyik kedves
cikkirónk irását " kutyatémáról". Kicsit keményen szóltam hozzá, nem
akartam a hozzászólásomat elnyújtani, ezért itt kicsit kibővitem.
Mindenkinek van gyenge pontja. Nekem a háziállatok, a kutyák és
macskák.Azt szokták mondani: kétféle ember van, az egyik, aki szereti a
kutyákat, a másik, aki utálja. Én szeretem őket. Miután legkedvesebb
kutyusom, egy hatalmas óriás schnauzer elpusztult, lelkibeteg lettem, a
hiányát-nyugodtan mondhatom-mai napig nem hevertem ki, pedig már kilenc
éve, hogy a z örök mezőkön vadászik. Gyönyörű és félelmetes kinézetű
állat volt, de a légynek sem tudott volna ártani. Elég volt a
megjelenése..Miután végighasaltam vele a kutyasulit, minden szépet és
jót megtanult. Sokáig úgy éreztem, nem pótolhatom más kutyával, de a
körülményeim miatt végül mégis rászántam magam, hogy a menhelyről hozok
egyet, arra is gondolván,ezzel egy szerencsétlen állaton segitek.
Szerintem Roxy kutyám német juhász és erdélyi kopó keverék, azok minden
jó és rossz tulajdonságaival felruházva.Nem tudom, hogy az akkor három
hónapos kutya addigi törékeny, pici élete során min mehetett keresztül,
csak azt tudom, hogy mióta kihoztam,az egyik lába mindig a papucsomon
van, mint az árnyék, mindenhova követ, még oda is. Úgy hozzám tartozik,
mint a levegővétel. Nagyon félt és féltékeny még arra is, aki hozzám
szól.Talán a nagy féltése vezetett oda, hogy harapós lett, ha valaki
jön, bizony meg kell kötnöm. Mivel mindig mellettem van, egy-két
óránál tovább nem tudok távolleni, ha bevásárolnom kell és készülődöm,
mint egy gyerek, hozzákezd sirni. Újabban rákapott arra, hogyha
elmegyek, a szomszéd keritését alul kibontja és átbújik. Ma is ez
történt, pedig tegnap leellenőriztem az egész keritést, de mindig
megtalálja a gyenge pontokat. Most mit tegyek? Verjem meg? Semmi
értelme nem lenne, mert csak akkor van a megfedésnek foganatja, ha abban
a pillanatban tesszük, amikor a rosszaságot elköveti.
Elgondolkodtam és rájöttem, én vagyok a hibás. Most elmulasztottam, de
tavasszal veszek egy kb. 60 cm széles dróthálót és visszahajtva alulra
végig rádolgozom a kerités hosszára. Mert miért is bújik át? A
hiányom miatt. Ugyanis az utcafronton bokrok és fenyők vannak, ott nem
tud kilátni, viszont a szomszédnőmnél teljes a kilátás.Erre ma jöttem
rá, mert amikor megjöttem, már ott ugrándozott a kapu előtt, mintha
mindig ott lett volna.. Tehát egy kiszolgáltatott, ragaszkodó állatot a mi hibánkból ne büntessünk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése