én gyermekként nagyon boldog voltam a lét még csak pislákolt bennem mikor a sötét, hideg óvóhelyen mint Jancsi Juliska kezét, apámét el nem engedtem aztán, mikor kezdődött az iskola, örömmel mentem nem mindennap, mert hárman jártunk egy cipőben. Mégis, milyen boldogok voltak ezek az évek! Számitógép a tiz ujjunk volt ha rossz voltam, a tanitónéni megkorholt szünetben fejen álltunk a lábazaton, télen korcsolyáztunk az udvaron de mentünk kirándulni sokat, lestük az erdei vadakat a felvonulásokon cipeltük a plakátokat lobogtattuk a csokrokat ujjongtunk éltettük "apánkat", kinek képe boritotta a falakat onnan tekintett ránk féltőn és kopasz feje ragyogott éltetőn. De mindig volt kenyér az asztalon apám, anyám munkába ment minden hajnalon mig engedték a "nagyok" de nem éheztünk, kaptunk Amerikából csomagot benne rengeteg pudingot és ejtőernyőselymet anyám tündéri ujjai gyönyörű blúzt varrtak belőle én lettem az osztály szépe hogy villogtam benne! Olyan szép volt minden, nyáron a strandon télen a fűtött szobában hallgattuk a rádiót apám hegedült, lassan mindenki elszenderült,. az évzáró ünnepélyen matrózruhám lobogott a szélben vigyázban és könnyes szemmel énekeltük a HIMNUSZ-t olyan boldog voltam és feledtem a minuszt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése