2013. május 13., hétfő

Éjféli vihar


ÉJFÉLI VIHAR
Irta: Ilona Bartha Toth

Lenyugvóban már a napom,
Megtört sugarak rebbennek,
Lomb árnya kúszik a falon,
Mint hullott madártoll, lebegnek.

Lomb árnya kúszik a falon,
Rezzenő szélre táncolnak,
Vörösen az égi szinpadon
Szikrázó sugarak elbújnak.

Vörösen az égi szinpadon,
Letűnt sugarak nyomában
Buja harc dúl az égbolton,
Árnyak suhannak szél sodrában.

Buja harc dúl az égbolton,
Felhőkatonák sorakoznak
S az éjféli vihar-bálon
Villámpetárdák robbannak..

Kép: Tóth Ricsi


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. május 12., vasárnap

Mérhetetlen mély


MÉRHETETLEN MÉLY

Ilona Bartha Tóth



Mérhetetlen mély az évek kútja,

Benne őseim hányatott, sebzett múltja,

Pici vizatomként én is benne vagyok,

Oly parány a létem, nyomot sem hagyok.

Zavaros vize most homályos, iszapos

Mégis sok van benne, ami varázslatos,


Remény -vödörrel vizéből meritve

Tiszta, életet adó,átlátszó lesz vize!
Bejegyezte: dátum: 3 megjegyzés:

2013. május 10., péntek

Tedd a dolgod


TEDD A DOLGOD
Ilona Bartha Toth

Mondd meg nekem,a szív miért fáj?
Hisz' közelít a szines, vidám nyár!
Ez a szűk világ, amiben élek
Nyugalmat áraszt,- én mégis félek.
Minden sugár, mely rámvetül, arany,
De jel is, hiszen rövidebb az utam
Ami még hátra van,- vissza nem nézek,
Múltam már mögöttem van, nem lényeg..
Nem bánkódom ezen, az élet ilyen,
Nekem a jövő az, ami idegen,
Remény-foltok, zavaros, lidérces képlet,
Örök reszketés, hogyan ér véget?
Aki voltam, már soha nem leszek..
Érzed, mily gyorsan repülnek az évek?
Az álmaid már nem sokat érnek.
De amig célod van és teszed a dolgod,
Ne fájjon a szíved, lesz holnapod!
 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. május 9., csütörtök

Milyen boldog voltam

MILYEN BOLDOG VOLTAM
Ilona Bartha Toth

Milyen boldog voltam valamikor
tavasszal, a napsütésben, fényben,
mikor kibújtak az első virágok,
talán észre sem vettem,oh mégis,
mégis éreztem, valami új kezdődik,
illatok, ragyogás, melegség,vadság,
ringó tavaszi estén suhanás
testetlenül csillagok csúcsán
hintáztatni álmaim és tünődni,
mennyi sejtelmes titok vár még rám..
De már mindent elfeledtem s képzeletben

még visszavágynak sejtjeim,-tűnő árnyéka
vagyok régi önmagamnak, vergődöm,
s az idő egyre mélyebbre húz, vonszolom
ólomként nehezült tagjaim, szememben a
hajdani tűz csak pislákol, eltűnik
s maradék létmorzsáimat kuporgatom,
melyeket az idő elnyel egy hajnalon..
Kép: saját 
 37 Novák Zsuzsa, Edit Fekete és további 35 ember/2017.03.22./
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. május 8., szerda

Az elmúlt napok, hetek keservei iratták velem ezt a szonettet.Most, hogy újra itt vagyok, már jobban érzem magam.

" Semmi sem mélyiti el úgy az emlékeket, mint a felejtés utáni vágy."

NEM BIROM MÁR
Szonett 62.

Nem birom már, nem, összeroppanok!
Igérted,- jóban, rosszban velem leszel!
Most hol vagy? Kereslek, de nem létezel,
Sötét minden,félek, egyedül vagyok.

Olyan lettem, mint villámsúlytotta fa,
Élek még, de a szivem ketté hasadt,
Szép életünkből semmi sem maradt,
Jövőm bizonytalan, felemészt a ma.

Szerettelek! Óh, átkozott múlt idő!
Egemet nem boritja bárányfelhő,
Fenn, csillagok között van már a helyed..

Próbálok emlékekbe kapaszkodni,
S ha látlak a képeken, megnyugodni,
Remélem, egyszer találkozom veled.
Kép: saját
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

Tavaszi délután


TAVASZI DÉLUTÁN

Ilona Bartha Toth

Erőtnyelő tavaszi délután
virágokat bontott a cseresznyfám,
méhek zümmögnek, új élet sarjad,
enyhe szellő borzolja szőke hajad..
Gólya szállt el felettem a kék égen,
galambok turbékolnak a kéményen,
fűnyiró berreg a szomszéd kertben,
emberek szorgoskodnak a földeken.

Én is ültetek, szórom a magokat,
mig a nap lemegy s leszáll az alkonyat.

Annyi mindent szeretnék még tenni!
Minden munkás nap a jövőt jelenti.
De az én jövőm már kurta, fáj nagyon,
egyre fáradok, mint most is, e tavaszon.
Talán nem utolsó még, de erőm fogy,
múlik az idő,-de ne akárhogy!
Minden nap hálát adok Istennek,
hogy reményt ad, új reggelt, élhetek.

Tél után a tavasz, nyár, évszakok,
S most újra ébrednek a fényes napok..
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. április 12., péntek

Egy óra utazás

Egy óra utazás

2013. április 12
A tél kellős közepén dolgaimat intézendően Miskolcra kellett utaznom. A nagy hó miatt nem mertem kocsival nekivágni az útnak, de féltem a busztól is, hiszen hosszú évek óta sem busszal, sem vonattal nem utaztam.
Azt sem tudtam, most mik a "szokások", de félelmem alaptalan volt és végül élményként éltem meg ezt a nem túl hosszú utat.

Reggel volt még, mindenki igyekezett valahová. Bámészkodtam az ablakon, aztán figyelni kezdtem az utasok arcát. Arcok, tekintetek.
A busz másik oldalán, velem egy vonalban egy közönyös arcú idős úr ült, nem nézett se jobbra, se balra,láthatóan a gondolataiba mélyedt, időnként köhögött. Talán valamilyen kivizsgálásra utazott a központi kórházba.
Két üléssel előttem egy anyuka szorongott két kisgyermekkel, az egyik még óvodás lehetett, szundikált szinte az anyja ölébe bújva, a másik gyerek egyik kezével a párás ablakot törölgette és a tiszta nyiláson ki-ki kukucskált, a másik kezében egy óriás kiflivel birkózott. Az anya fáradtan és óvva figyelte mindkét gyermekét.
A busz megállt, fiatalok vidám kis csapata szállt fel, hangosak, vidámak, derűjük odavonzotta a tekinteteket, mindenki megtudta, mi történt velük tegnap, mikor jókat nevetve mesélték egymásnak a történteket, kicsit felrázva ezzel a körülöttük lévőket.
Hátul, fülére tapasztott telefonnal egy csinos kislány kacarászott, csillogó szeme sugárzott, nem volt nehéz kitalálni, kivel beszélgetett.

Utaztunk tovább, hamar elrepült ez az óra.
Arra gondoltam, hogy mindnyájan utazunk valahová és talán egyszer odaérkezünk, ahová álmainkban mindig is szerettünk volna eljutni, de sohasem sikerült. A titkos remények útjára..

Kép: Net
A cikket írta: Ilona B. T.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. április 10., szerda

TEMETÉS


TEMETÉS

Szomorú vagyok, mintha lebegnék
Sötéten gomolygó viz felszinén,
S csak a kósza nap küldene némi fényt.
Zokogásfoszlányok szállnak felém,
Ájtatos hang imát morzsol,
Amit a nép halkan utána mormol.
Nem sirok, csak állok merev arccal
Kimondhatatlan furcsa belső daccal,
Egy gödör peremén sokad magammal.
Nézem, amint diszes koporsóban
Egy kihűlt élet merev testbe öltözve
Áhitatosan és lassan süllyed a mélybe.
Kondul a harang, éket hasit a csendbe,
Egy távozó lélek felszállt a mennybe..
Ilona Bartha Toth
Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. április 6., szombat

Lesz-e már tavasz


Lesz-e már tavasz
/ Mondo/

lesz-e már tavasz
mely dús rügyeket fakaszt
búzát vethet a paraszt

lesz, a tél oson
nap lovagol pázsiton
az ekékre áldást fon

Ilona Bartha Toth
Kép: saját
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. április 2., kedd

HA ELTŰNIK A FÉNY


Ha eltűnik a fény
Szonett

Ha eltűnik a fény, az ég beborul
S a sok tekervényes szál összefut,
Nálam mindig találsz egy kiskaput,
Egy jó szót, -ne hidd, hogy bealkonyul..

Mert igy vagyok én is, rágnak a bajok,
Nem találok megoldást, csak huhogok,
Mint odvas fa odújában a baglyok,
Néha oly ködösek a nappalok.

De ha van, akivel megoszthatod
Örömöd, bánatod, mardosó gondod,
Kétségbeesésed dühe nem vakit.

Olyan ez, mint a szerelem, két sziv
Ha egymásra lel és a másik hiv,
Égő tűz melege, fénye felderit..

Ilona Bartha Tóth
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. március 31., vasárnap

REPÜLÉS


REPÜLÉS

Földobtál és én átrepültem
a nagy kékségen, lebegek
s te álltál ott, mint ember
mikor Istenhez imádkozik
kitárt karral és felemelt fejjel,
s a lélek találkozik a végtelennel.
De hol a határ? Félek
csillagok útvesztőjében eltévedek,
s kikerülve a delejes vonzásból
marad-e belőlem valami
a földi világból?
Vagy repülök örökkön
a csillagközi térben,
majd testem elolvad
a nap közelében
s nedveim kicsapódnak
a fűszálakon
áttetsző cseppekben
egy ködös reggelen..

Félek, mert nem tudod
a kis csepp én vagyok.. 
B Ilona Tóthné

István Fellner, Magdolna Barkó Péterné, Piroska Erika Polyák és további 16 ember kedveli ezt
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)