TEMETÉS
Szomorú vagyok, mintha lebegnék
Sötéten gomolygó viz felszinén,
S csak a kósza nap küldene némi fényt.
Zokogásfoszlányok szállnak felém,
Ájtatos hang imát morzsol,
Amit a nép halkan utána mormol.
Nem sirok, csak állok merev arccal
Kimondhatatlan furcsa belső daccal,
Egy gödör peremén sokad magammal.
Nézem, amint diszes koporsóban
Egy kihűlt élet merev testbe öltözve
Áhitatosan és lassan süllyed a mélybe.
Kondul a harang, éket hasit a csendbe,
Egy távozó lélek felszállt a mennybe..
Ilona Bartha Toth
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése