Földobtál és én átrepültem a nagy kékségen, lebegek s te álltál ott, mint ember mikor Istenhez imádkozik kitárt karral és felemelt fejjel, s a lélek találkozik a végtelennel. De hol a határ? Félek csillagok útvesztőjében eltévedek, s kikerülve a delejes vonzásból marad-e belőlem valami a földi világból? Vagy repülök örökkön a csillagközi térben, majd testem elolvad a nap közelében s nedveim kicsapódnak a fűszálakon áttetsző cseppekben egy ködös reggelen..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése