Eddig nem akadt gondja, kivéve az ünnepeket. A kicsi kutyájával naponta sétálgatott, tavaszal, nyáron kiült a szomszéd haverokkal a házuk előtt lévő kerti padokra és megvárta a "ki ekkor, ki akkor ér rá" kártyapartnerokat és ott ütötték a blattot estig, közben beszélgettek. A főzéssel sem volt gondja, gyakran szóbakerűlt az ebéd, így a tippek megvoltak a másnapi ebédhez.Mert főzni azt nagyon tudott, hiszen sokáig élt a szülői házban, az anyjától elleste a fortélyokat.
Szóval minden rendben volt, kivéve az ünnepeket, mert azok rém-álmaiban is megjelentek. Különösen a karácsony és a szilveszter üldözte. Ilyenkor borzasztóan magányosnak érezte magát, kizökkent a jól megszokott hétköznapokból és nem tudott mit kezdeni magával.
Kutyasétáltatás alkalmával néha találkozott a két házzal odébblakó Margittal, köszöntek,néha váltottak egy-két szót, de János természetesen szigorúan megtartotta a három lépés távolságot, tudva, hogy Margit is egyedül él.A kutyákat ez nem zavarta, ők vidáman kergették egymást a napfényes pázsiton.
Margitka is betöltötte már a hetvenet, özvegy volt.A férje valamikor-mint a hét törpe-a bányában dolgozott, de a boldog nyugdíjas éveit már nem érte meg,súlyos beteg lett és Margit gondos ápolása mellett is elvitte a betegség.
Gyerekük nem volt, Margit a kutyájával élt édes-kettesben, a sorsán már nem akart változtatni, mert mindig arra gondolt, hogy ő már senkit nem lenne képes ápolni és mégegyszer végigcsinálni azt,amin már egyszer átment. Néha azért nagyon magábazuhant . A függönyön keresztül olykor látta lent a vidám férfitársaságot, meg is jegyezte mgában:-Ez az öreg Topi,- mármint János( nála ez a trottyos kellemesebb változatát jelentette)-milyen nagy életkedvvel él!
Néha elment a nyugdíjas klubba, de miután ott is mindenki az unokákról ömlengett, lassan elmaradt.
Ma szilveszter van-gondolta és szomorúan elhelyezkedett a TV elé, rágcsálta a frissen sűlt sósrudakat, majdnem elsírta magát, miközben az alkoholnélküli bóléját iszogatta.
Egyszecsak csengettek és a kutyája hozzákezdte kaparni az ajtót. Kinézett a kémlelőlyukon, de a neméppen éles szemével-mint máskor-most sem látott senkit.
-Ki az?-kérdezte
-Én vagyok az, Margitka! Engedjen be, valami fontosat szeretnék mondni.
Margit elhűlt és kicsit megijedt, mert felismerte János hangját. Csak nincs tán' rosszul,
-Aztán mit akar, nem ismerem én magát annyira, honnan tudjam, nem rossz szándékból jött-e?
_Hallom, a kutya ismer!-rebegte János bizonytalanul.
Margit végül kinyitotta az ajtót.
-Mi az a fontos?
-Hát csak az,hogy nehogy véletlenül elengedje a kutyáját a petárdák miatt..
_Menjen már-mérgelődött Margit,-mikor engedtem én el a kutyát?
János közben beevickélt a szobába és letelepedett a fotelba.Magában arra gondolt, a nehezén már túl van..
-Meg aztán arra is gondoltam, hogy meghívnám ide az utcába,tudja, szilveszter van és lesz az utca-bál..
Margit elmosolyodott, az arca kisimult, valósággal megszépült.
Mégis rendes ember ez a Topi!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2016.12.24.
