Hideg, télies este van, még nem teljesen tél. Nálam akkor az igazi, ha nagy pelyhekben hull a hó.Befűtöttem, a kutya a lábaimhoz hevert, olvasgattam, néha a TV-re pillantottam. Ilyen csendes estéken mindig elmerengek, így jutott most ezer emlék az eszembe a mi közös múltunkról.
Nagyon aggódom,mert kivizsgálás alatt vagy,a szived
rendetlenkedik,mint olykor az enyém is.Nehezen birja már azt
a sok emléket,titkot,örömet,bánatot,fájdalmakat,amit a
hosszú évek alatt elraktároztunk.Ide-s tova fél évszázada
ismerjük egymást,szinte gyerekkorunktól.Együtt kezdtük a
gimit,ami akkor nehéznek tűnt,de most visszagondolva olyan
volt,mint egy nagy játék.
Emlékszel még a sok
boldogságra,csinytevésre,a kirándulásokra,a
házibulikra? Egyikünk sem tehetős családból származott,mégis
mindenünk meg volt,a bulikra a hétköznapi ruhánkból menő
cuccot varázsoltunk,önfeledten
hülyéskedtünk,táncoltunk,énekeltünk.A
srácok,Öcsi,Csöszi,Gyuri és a többiek nagylegényeknek
akartak látszani,udvarolgattak,közben azon(is) járt az
eszük,mivel viccelhetnének meg bennünket.No,és a TANÁR
ÚR!Mai napig hasznositom a tanitásait.Csodálatos pedagógus
volt! Pedig szegénynek nehéz volt kordában tartani bennünket.
Varázslatos évek voltak azok és mi jónéhányan igazi
barátok,testvérek lettünk.Úgy érzem, a gimis évek
befejeztével a gyerekkorom is végetért.
Szétszéledtünk a
nagyvilágban. Belőled kiváló pedagógus lett,nemzedékeket
neveltél fel.Én,az akkor még utált műszaki pályán kötöttem
ki,mert "bűnös nemesi múltam" miatt a hőn áhitozott orvosi
egyetem szóba sem jöhetett. De a sors igy rendelte,ki
tudja,miért. Szerelmek jöttek-mentek,majd
családalapitás,gyereknevelés.
Jó pár év kihagyás után,mikor a
"régi gárda" találkozott,már fenőtt,érett fejjel szinte újra
gyerekekké váltunk. A baráti szeretet,az összetartozás mai
napig megmaradt. Mi "harcos" utat jártunk be, de nem számit a
politikai hovatartozás, nem számit az eltűnt idő sok
fájdalma, keserűsége, mi barátok vagyunk. Féltjük és óvjuk
egymást.
Ezért aggódom most annyira.Te is elvesztetted a
társadat, mint én,elvesztetted a fél szivedet és az a másik
fél talán túlterhelt a gondoktól,a fizikai
megpróbáltatásoktól,a családért aggódástól,olykor az
egyedüllét bújától. Szeretném,ha éreznéd,nem vagy egyedűl. Mi
itt vagyunk. Ha beteg vagy,mi is betegek vagyunk. Ezért
kivánom,hogy ez a kivizsgálás, érfeltöltés ne egy betegség
kezdete legyen. Vigyázz magadra,magunkra.
Azzal a reménykedéssel
zárom soraimat,hogy a következő találkozáskor megint a
régiek leszünk,tele vidámsággal és szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése