2013. augusztus 16., péntek

HAIKUK

Mint kérges tenyér

mint kérges tenyér
kemény lesz a lélek is
ha sokat bántják

Csend

nincs abszolút csend
csak füllel nem hallható
és testükbe zárt

TANKÁK

Büszkeség

a büszkeség is
képes lehajtott fejjel
rongyos ruhában
járni ha kell szenvedni
de nem alázkodik meg

Fontok majd

fontok majd minket
szép mennyasszony csokorba
esküre megyünk
vagy halottkoszorúba
ravatalon könnyezünk

Temetés után

sok évet éltem
de mindmáig nem értem
miért ünneplünk
temetés után torral
mikor sírnunk kellene

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2013. augusztus 14., szerda

LÁZAS TERVEIM

9. szójáték
/csendfátyol, szárnyatlan, mámor, pezsgő, minden/


B Ilona Tóthné

lázas terveim szárnyatlanná váltak
felemésztették mind a szürke napok
s a szikra morzsák, melyeket még kapok
csendfátyol alatt bennem vonaglanak

égető vágyaim már nem kísértenek
minden felszálló pezsgőbuborék lett
enyésző mámor tüzében elégett
s részeivé váltak a jeges űrnek..

Kép: saját

2013. augusztus 13., kedd

MEDDŐ GONDOLAT


8. szójáték (1)

/sereghajtó, izgató, hold, mosoly, buborék/

meddő gondolat

fekete fátyollal
közeleg az este
hold fénye világít
sugárral utat terít
sereghajtóként űzi
a "hős" nappalokat
s az idő tovább szalad
mosolygó csillagok
-eljött az idejük-
izgatón lebegnek
őrzik a titkokat
mint buborékba szorult
születő gondolat
mely égi szikrára
robban és elporlad
az éterbe meddő
halottként beolvad..

Kép: saját

HULLÓ CSILLAGOK


8.szójáték (2)
HULLÓ CSILLAGOK

Renga láncvers

emlékszel, mikor
egy csendes nyári estén
ültünk a kertben
bámultuk a holdat és
a hulló csillagokat

sereghajtók a
fények, szikráztak, égtek,
szemed mosolygott
vibráló gyertya fénye
lázrózsát fújt arcodra

tudtad már akkor
miért az izgató tűz,
titok szemedben,
hogy az élet buborék
s tovarebben a szélben

lebegve, fájón
olvad a mindenségbe
s talán lelked
álmomban visszatér majd
virrasztó bús szívembe..

kép: net
 

2013. augusztus 10., szombat

MAGÁNYOS SZIKLA



MAGÁNYOS SZIKLA

B Ilona Tóthné

Isten kőtenyerében tartja
sziklamagányodat
középen, ahol a kivájt
erek összefutnak.
S te ellenállsz rendületlen
délceg derékkal, töretlen,
szeleknek és viharoknak,
otthona lettél büszke sasoknak..
Ha én felhő lennék,
szirted köré bárányokkal
glóriát terelnék
s megkoronáználak
aranyló sugarakkal..

Kép: Net

2013. augusztus 7., szerda

SZINEK

SZINEK



Szonett
Irta:B Ilona Tóthné


Piros: égő tűz, a vérem és szivem
Mely ropog, lüktet, dobog szüntelen.
Fehér: tisztaság és felhő az égen,
A papir, mely oly sokat jelent nékem.

Zöld: a rét szine, az erdőké, fáké,
A dús mezőké, hol a búza érik.
E három szin, ha együttesen nézik
Az édesé, mely bölcsőm volt, HAZÁMÉ.

Sárga: a nap, a fények és életek.
Kék: a tiszta égbolt, folyók, tengerek
És a kék szép szemed, amely rám nevet.

Barna: a föld, a termést adó, áldott.
Fekete: gyász és minden, ami halott.
A sok-sok szin együtt: maga az élet.

Kép: Net

HULLÁMOK HÁTÁN

7. Szójáték  (gyertyatartó,vörösbor,parázs, levélpapir, ringat)

B Ilona Tóthné

Tajtékos hullámok hátán
levélpapírt ringat a víz,
rajta elmosódott szó: "várlak"..
Ki írta, kinek?- Sose tudni már.
Talán az ífjúság üzent, mikor még
a szívben habot ver a rest vér.
Egy szó, tele parázs vággyal,
gyönyört ígérő sóhajjal,
még egy mámorító éjjért,
gyertyatartóban lengő fényért
vörösboros pince hűvös rejtekén..
De a papír csak sodródik,
mint teljesületlen álom,
majd egyszer kiköt a parton
s a nyugodni készülő öreg nap
még ragyogó ifjúi hévvel
rávetődik a sötét partra,
s búcsúzóul fényes sugaraival
betakarja..

Kép:Tóth Ricsi


2013. augusztus 6., kedd

HALKULÓ ZENE


HALKULÓ ZENE

Már olyan vagy nekem,
mint egy halkuló zene,
lelkemben még
rezegnek a hangok
de a fortisszimo
régen elhallgatott.
Lágy szimfónia lettél,
szivem még pengeti
hegedű húrjait,
s amikor a hárfa szól
mintha öledben
kucorognék megint.
Karjaimmal ölellek
fuvola hangjaira,
klarinét nevetve
suttogja fülembe
pajzán huncutságod.

S most szemem
mered a semmibe,
maradt nekem
a halkuló zene,
néha még az ütősök
verik a dobokat,
remegek és kutatom
keresem az okokat.
S mint ahogyan
lágy zenére
patak vize folydogál
az utolsó taktusoknál
könnyem csendesen
csordogál..

B Ilona Tóthné

Kép: Net


Köszönöm, POET:HU
Már olyan vagy nekem, / mint egy halkuló zene, / lelkemben még / rezegnek a hangok, / de a fortisszimó / régen elhallgatott.
poet.hu


2013. augusztus 5., hétfő

A ZENE


A ZENE

Szonett

Irta: B Ilona Tóthné



Nekem a zene daloló gondolat,
Mely hullámokon az éterbe repít,
Ha a lélek csendre vágyik, andalít,
Örömmé formálja a gondokat.


Lehet lágy, harsány,fájdalmasan síró,
Velőtrázó, ördög dübörgő tánca,
Hangok összefonódó románca,
Vagy csatára hívó harci induló.


A hegedű hangja a szívemig hatol,
Jókedvem lesz a füttyös madárdaltól,
Bármerre járok, hallom a hangokat..


Ha majd befejezem földi létem,
Zenével várják égi érkezésem,
Angyalok fújják a fanfárokat..


kép: Net

2013. augusztus 4., vasárnap


VÖRÖS FÉNYBEN

B Ilona Tóthné

6. szójáték: csorog,vörös, árnyék, ajak, zuhany, csorog

vörös lámpa imbolyog a ház falán
kéjes nóta zendül fel egy zongorán
tüzes árnyékok nyögnek a szobában
pénzéhes ajkak összeforrnak csókban
aztán már csak a zuhany vize csorog
a neszek elülnek, új vendég kopog
6. szójáték

Csók
HAIKU
B Ilona Tóthné

csorog a zuhany
árnyékban hűtöm vörös
ajkad tűzcsókját
 6. szójáték
Vörös szőnyegen
TANKA
Írta: B Ilona Tóthné

vörös szőnyegen
sztárajakból méz csorog
szirupos zuhany
édes élet szinpadán
míg rá árnyék nem vetűl
 

2013. augusztus 2., péntek

őrület ez a nyár


Valami őrület ez a nyár
tüzes porfelhőt okádó gyár
perzsel és éget mint a sósav
mely izzadó kezemre tévedt
csontig hatoló hőlavina
temeti fájón égő testem
Valami őrület ez a nyár
elég volt, végem, kivagyok
Ki vagyok?-azt sem tudom már
talán űrszemét, mely idetévedt
fortyog a lucskos katlanban
de jön majd az este, enyhül talán
lassan megszűnik a tűzvarázs
holdfényénél porig égek
álmomban szürke hamu leszek

B Ilona Tóthné

Kép: Net

2013. augusztus 1., csütörtök

ÖREG FA


B Ilona Tóthné

öreg vagyok már,zord időket éltem
lombhajamat orkán, vihar kitépte
nem ringok már csendesen esti szélben
kopár ágkarom nyújtom a semmibe
arcomról a kéreg-bőr rég lehámlott
s korhadva a zöld szőnyegre hullt
fatestem ezer fájó görcsbe rándult
az idő évgyűrűkkel koronázott
de szemem a régi, őrzi az ifjú fákat
tavasszal odvamba madarak költöznek
szívem dobog, mikor fiókák születnek
felettem vidám felhők táncot járnak..

kép: Net

2013. július 31., szerda

ébenfa keretben


5. szójáték



B Ilona Tóthné

szelíd tekintetedben elmerülök
ott vagy szemben velem ébenfa keretben
rádvetűl esténként utolsó pillantásom
mielőtt szemem bódító álomba húnyom
magányosan örlődő napjaimban
legendaként zártalak magamba
arcodat a vérem rég magába itta
s minden nappal és álmatlan éjszaka
áhítom reménytkeltő égi üzeneted
találkozunk majd csodásan csillogó
kristály ragyogó fényében
valahol a Mindenség csillag-kertjében..

ott, ahol a szomorúfűz könnyei
hulló rózsaszirmok..

Kép:Net