B Ilona Tóthné
öreg vagyok már,zord időket éltem
lombhajamat orkán, vihar kitépte
nem ringok már csendesen esti szélben
kopár ágkarom nyújtom a semmibe
arcomról a kéreg-bőr rég lehámlott
s korhadva a zöld szőnyegre hullt
fatestem ezer fájó görcsbe rándult
az idő évgyűrűkkel koronázott
de szemem a régi, őrzi az ifjú fákat
tavasszal odvamba madarak költöznek
szívem dobog, mikor fiókák születnek
felettem vidám felhők táncot járnak..
kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése