B Ilona Tóthné szelíd tekintetedben elmerülök ott vagy szemben velem ébenfa keretben rádvetűl esténként utolsó pillantásom mielőtt szemem bódító álomba húnyom magányosan örlődő napjaimban legendaként zártalak magamba arcodat a vérem rég magába itta s minden nappal és álmatlan éjszaka áhítom reménytkeltő égi üzeneted találkozunk majd csodásan csillogó kristály ragyogó fényében valahol a Mindenség csillag-kertjében..
ott, ahol a szomorúfűz könnyei hulló rózsaszirmok..
(..) !
VálaszTörlésKöszönöm! :)
Törlés