MAGÁNYOS SZIKLA

MAGÁNYOS SZIKLA

B Ilona Tóthné

Isten kőtenyerében tartja
sziklamagányodat
középen, ahol a kivájt
erek összefutnak.
S te ellenállsz rendületlen
délceg derékkal, töretlen,
szeleknek és viharoknak,
otthona lettél büszke sasoknak..
Ha én felhő lennék,
szirted köré bárányokkal
glóriát terelnék
s megkoronáználak
aranyló sugarakkal..

Kép: Net

SZINEK

SZINEK

Szonett
Irta:B Ilona Tóthné

Piros: égő tűz, a vérem és szivem
Mely ropog, lüktet, dobog szüntelen.
Fehér: tisztaság és felhő az égen,
A papir, mely oly sokat jelent nékem.

Zöld: a rét szine, az erdőké, fáké,
A dús mezőké, hol a búza érik.
E három szin, ha együttesen nézik
Az édesé, mely bölcsőm volt, HAZÁMÉ.

Sárga: a nap, a fények és életek.
Kék: a tiszta égbolt, folyók, tengerek
És a kék szép szemed, amely rám nevet.

Barna: a föld, a termést adó, áldott.
Fekete: gyász és minden, ami halott.
A sok-sok szin együtt: maga az élet.

Kép: Net

HULLÁMOK HÁTÁN

7. Szójáték  (gyertyatartó,vörösbor,parázs, levélpapir, ringat)

B Ilona Tóthné

Tajtékos hullámok hátán
levélpapírt ringat a víz,
rajta elmosódott szó: "várlak"..
Ki írta, kinek?- Sose tudni már.
Talán az ífjúság üzent, mikor még
a szívben habot ver a rest vér.
Egy szó, tele parázs vággyal,
gyönyört ígérő sóhajjal,
még egy mámorító éjjért,
gyertyatartóban lengő fényért
vörösboros pince hűvös rejtekén..
De a papír csak sodródik,
mint teljesületlen álom,
majd egyszer kiköt a parton
s a nyugodni készülő öreg nap
még ragyogó ifjúi hévvel
rávetődik a sötét partra,
s búcsúzóul fényes sugaraival
betakarja..

Kép:Tóth Ricsi

HALKULÓ ZENE

HALKULÓ ZENE

Már olyan vagy nekem,
mint egy halkuló zene,
lelkemben még
rezegnek a hangok
de a fortisszimo
régen elhallgatott.
Lágy szimfónia lettél,
szivem még pengeti
hegedű húrjait,
s amikor a hárfa szól
mintha öledben
kucorognék megint.
Karjaimmal ölellek
fuvola hangjaira,
klarinét nevetve
suttogja fülembe
pajzán huncutságod.

S most szemem
mered a semmibe,
maradt nekem
a halkuló zene,
néha még az ütősök
verik a dobokat,
remegek és kutatom
keresem az okokat.
S mint ahogyan
lágy zenére
patak vize folydogál
az utolsó taktusoknál
könnyem csendesen
csordogál..

B Ilona Tóthné

Kép: Net

Köszönöm, POET:HU

B Ilona Tóthné: Halkuló zene

Már olyan vagy nekem, / mint egy halkuló zene, / lelkemben még / rezegnek a hangok, / de a fortisszimó / régen elhallgatott.

poet.hu

Tetszik

38 Attila Benczi, Majorné Kovács Gabriella és további 36 ember 2016.10.

A ZENE

A ZENE

Szonett

Irta: B Ilona Tóthné



Nekem a zene daloló gondolat,
Mely hullámokon az éterbe repít,
Ha a lélek csendre vágyik, andalít,
Örömmé formálja a gondokat.


Lehet lágy, harsány,fájdalmasan síró,
Velőtrázó, ördög dübörgő tánca,
Hangok összefonódó románca,
Vagy csatára hívó harci induló.


A hegedű hangja a szívemig hatol,
Jókedvem lesz a füttyös madárdaltól,
Bármerre járok, hallom a hangokat..


Ha majd befejezem földi létem,
Zenével várják égi érkezésem,
Angyalok fújják a fanfárokat..


kép: Net

VÖRÖS FÉNYBEN

B Ilona Tóthné

6. szójáték: csorog,vörös, árnyék, ajak, zuhany, csorog

vörös lámpa imbolyog a ház falán
kéjes nóta zendül fel egy zongorán
tüzes árnyékok nyögnek a szobában
pénzéhes ajkak összeforrnak csókban
aztán már csak a zuhany vize csorog
a neszek elülnek, új vendég kopog

6. szójáték

Csók
HAIKU
B Ilona Tóthné

csorog a zuhany
árnyékban hűtöm vörös
ajkad tűzcsókját

 6. szójáték

Vörös szőnyegen
TANKA
Írta: B Ilona Tóthné

vörös szőnyegen
sztárajakból méz csorog
szirupos zuhany
édes élet szinpadán
míg rá árnyék nem vetűl

 

őrület ez a nyár

Valami őrület ez a nyár
tüzes porfelhőt okádó gyár
perzsel és éget mint a sósav
mely izzadó kezemre tévedt
csontig hatoló hőlavina
temeti fájón égő testem
Valami őrület ez a nyár
elég volt, végem, kivagyok
Ki vagyok?-azt sem tudom már
talán űrszemét, mely idetévedt
fortyog a lucskos katlanban
de jön majd az este, enyhül talán
lassan megszűnik a tűzvarázs
holdfényénél porig égek
álmomban szürke hamu leszek

B Ilona Tóthné

Kép: Net

ÖREG FA

B Ilona Tóthné

öreg vagyok már,zord időket éltem
lombhajamat orkán, vihar kitépte
nem ringok már csendesen esti szélben
kopár ágkarom nyújtom a semmibe
arcomról a kéreg-bőr rég lehámlott
s korhadva a zöld szőnyegre hullt
fatestem ezer fájó görcsbe rándult
az idő évgyűrűkkel koronázott
de szemem a régi, őrzi az ifjú fákat
tavasszal odvamba madarak költöznek
szívem dobog, mikor fiókák születnek
felettem vidám felhők táncot járnak..

kép: Net

ébenfa keretben

5. szójáték

B Ilona Tóthné

szelíd tekintetedben elmerülök
ott vagy szemben velem ébenfa keretben
rádvetűl esténként utolsó pillantásom
mielőtt szemem bódító álomba húnyom
magányosan örlődő napjaimban
legendaként zártalak magamba
arcodat a vérem rég magába itta
s minden nappal és álmatlan éjszaka
áhítom reménytkeltő égi üzeneted
találkozunk majd csodásan csillogó
kristály ragyogó fényében
valahol a Mindenség csillag-kertjében..

ott, ahol a szomorúfűz könnyei
hulló rózsaszirmok..

Kép:Net

 

26Márta Bosnyákné Harpauer, Zsuzsa Kovács és további 24 ember/ 2016. aug. 30

Kép: Net

AZ ÉLETÜNK

A negyedik szójátékra egy szonettet írtam.
A negyedik szójáték szavai: karnevál, tánc, pálinka, hajcsavaró, prés.

AZ ÉLETÜNK
szonett
Írta: B Ilona Tóthné

Az életünk összerakós játék,
bábok vagyunk, elesünk, felállunk,
zavaros karnevál, hol táncolunk
ahogyan a kockát elvetették..

Haj! Néha oly csavaros és konok,
olyan, mint a hajcsavaró, pörög,
a szabad gondolat zihálva hörög,
présként szorítanak játékszabályok.

Szőlő a prés alatt összenyomva,
lehet belőle ízes bor, pálinka,
mely fogvatart, mint láthatatlan lánc.

A játék egy darabja a szerelem,
színes, szenvedélyes mély érzelem,
kitart, míg eljön az utolsó tánc..

Kép:Net

NYÁRI GONDOLATOK

Nyári gondolatok

Ilona Bartha Tóth

Szonett 56.


Még nem temetem a nyarat, forró volt,
A föld mohón itta a harmatot,
A virágok szórtak édes illatot,
Néha az ég feléjük felhőt tolt.

Nekem már minden nyaram a legszebb,
Voltak boldogabb, vidámabb évek,
Az ifjúság hozta nagy szerelmek,
Mégis, mintha most lenne teljesebb.

Ma már nem vágyom a szerelemre,
A sors rossz kufár, nem gondol előre,
Korán elpazarolja a jövőt..

Bár az idő lefarag belőlem,
Az emlékekben maradt a szerelem,
Várok még szerethető, békés időt.

Kép: Net

CSALÁDFA

CSALÁDFA

Bartha Ilona Tóthné

Szaladnak az évek,
Lassan végére érek,
Tudni szeretném, ki vagyok,
Honnan jöttem, kutatok.
Sokszor magamat kérdezem,
Van-e értelme, hogy létezem?
A családfámat nézegetve
Rámutatok egy névre,
B. Károly élt ezerötszázhetvenben,
Számolgatom, hányadik ükapám volt,
De olyan messze már a múlt,
Csak azt tudom,
A vére bennem van..
Talán egyszer majd egy utód
Ugyanigy bök majd a nevemre,
Hát ő meg ki volt?-Kérdezi majd
Csodálkozva, merengve.
Honnan tudhatná szegény,
Ki volt e hajdani lény,
Mikor magam sem tudom
Ki vagyok, egyre csak találgatok,
Semmi nyomot nem hagyok,
A milliárdból csak egy vagyok..
Kit érdekel szerény létem,
Hogy épitek-e vagy rombolok,
Igazat mondok, vagy

hazudok,
Van-hitem, mit tudok?
De mindenki meghal egyszer,
Feledésbe merül az évekkel.

Nekem az élet lényege, hogy vagyok,
Még látom a felhőket és napot,
Mely mögött talán ott vannak
A rokonok
És Te,
Beleolvadva a Mindenségbe.
Bárhogy is lesz, érzem,
Rajta leszek a családfán
A sok között egy levélen..

kép: Net

Erika Kocsis, Széll Magdolna, Kovács László és további 18 ember kedveli ezt.

TENGER ZÚGÁSA

/Lentino- szonett/
Ilona Bartha Tóth

Tenger zúgását hallom, számban érzem
a kristály-tiszta víz sós cseppjeit,
sirályok vijjognak az ég kékjében,
s látom kedvesem mélykék szemeit.

Vibrált,mint nap fénye, amint megtört
víztükör felszínén, perzselt, égetett,
majd egy riadt hullám, amely feltört,
habjával betakart, lágyan átölelt.

Fájdalom csapkodja fájó szívemet,
bénán tátogok, nyelvem sósan tapad,
szúnyogok hada szívja véremet..

Egy forró, nyári éjszaka nekem
már csak egy bódító, szép álom lehet,
fénytelen napokkal vonz életem..

Kép:Net

ÁLOMVÁRÁS

Ilona Bartha Tóth

Ezüsthajú már a napom,
kinézek az ablakomon,
sötétség honol a tájon,
levél zizeg a tujákon.

Harapni lehet a csendet,
ember, állat elpihentek,
csak nálam világít a fény,
vágyón eltölt álom-remény.

A sötétben mindig félek,
mert a napok oly kemények,
fülledt nyári éjszakákon
forrás lenne egy szép álom.

Kitárom az ablakomat,
előttem fák nyújtózkodnak,
lombjuk takarja a holdat,
nem látom a csillagokat..

Kép: Net

TANKÁK

A SZŐLŐ, MIKOR ÉRIK

nézem a szőlőt
ahogyan érik pont úgy
mint a gyerekek
zöld szemek az értelem
napról-napra színesebb

AZ INTRIKA

az intrika úgy
szúr mint a rózsatövis
de a tövis a
rózsa őre nem ármány
fondorlatos cselszövés

FŰVÁGÁS

vágd le fűvedet
érzed majd az illatát
mint eső után
a szomjazó föld szagát
mikor újraszületik

Ilona Bartha Tóth
Kép:Net