Sötétség

SÖTÉTSÉG

nem jött még fel a Hold,
jégkristályok nyilnak
ég zendül,felhő feketül
zengő jégzivatarban
ropog jégvirág szirma
ablakomon

messze a távoli térben
millió szétszórt csillag
egymástól távol, árván
oldaná magányát a
sötét, jeges űrben
esti alkonyon

lassú ütemben
monoton kopogás,
fájdalmas, vergődő
szivdobbanás,
hol van, ki meghallja
fényéveken át

üzen a lélek
néma sikoly a
csendben
szoba falán
tört sugár
rebben

Ilona Bartha Tóth
Kép:saját

A kör

Az életünk egy kör,
hallottam sokszor,
kiindulunk egy pontból,
s végigjárva a kerületet,
visszajutunk oda,
honnan indultunk,
ha bevégeztetett.

Én az utam javát
már bejártam,
örültem, bánkódtam,
vivtam sok csatát,
mára beláttam
a kör csak hipotézis,
nem bizonyitható
ez a tézis.

Mert a középpontól a sugarak
nem azonos hosszúak,
kinek rövidebb, kinek hosszabb
az életútja,
van, ki dőzsöl,
másnál sokkal rosszabb,
kevesebbre futja.

Szerintem az élet nem kör,
hanem folyam,
ered a forrásból
hömpölyög, rohan,
hullámzik fel-le
végül befut a végtelenbe..

Kép: Net

A szántó-vető ember

2013. január 30.

Józsi bá' talán az első és utolsó ember volt a faluban, aki még lovakkal szántott.
Mikor idekerültem és megvettem a kis kertet, lelki szemeim előtt megjelent a sok gyönyörű zöldség, paprika, paradicsom, dúsan termő gyümölcsfák.
Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ehhez előbb a földet fel kell ásni, ha lehet, akkor szántani.
Mikor visszazuhantam a valóságba és aktuálissá váltak a tavaszi-őszi munkák, kapkodtam fűhöz-fához, felkerestem az összes rota-kapával dolgozó embert, de volt, aki csak a saját földjén használta, aki nem vállalta, mert éppen rossz volt.
Bizony, már magam sem vagyok fiatal, igy amikor Józsi bá't ajánlották, felkerestem. Az öreg éppen akkor jött meg egy szántásból, jókedve volt, igaz-kicsit pálinkagőzös volt a lehelete.Hogy megnézett már az öreg, mintha én lettem volna a szántani való!
Azt mondta, neki előbb szemrevételezni kell a terepet, hogy a lovaival tud-e majd boldogulni. Végül elvittem, megmutattam a kertet, az öreg megölelgetett, egyet-kettőt a hátsófelemre paskolt, úgy, ahogy a lovait szokta simogatni.Azt mondta, ne féljek semmit, minden el lesz intézve, megcsinálja.Magamban elkereszteltem szántó-vető embernek.

Az évek múltak és a Józsi bá'val való közös munka szertartássá vált. Az öreg mindig nagy örömmel jött. A munka menete féldeci pálinkával kezdődött, a lovai mintha érezték volna, hogy az öreg ettől nagy erőt kapott, valósággal szárnyra keltek és rövid időn belül
minden rendben volt.A szertartás vége a szokásos ölelgetés és paskolás volt, de soha nem szemtelenül, volt benne valami végtelen szeretet ,tisztelet és vidámság. Nagyon megszerettem az öreget.Valóban a gyümölcsfáim bőven teremtek, igy ősszel mindig összeszedtem a sok almát és odaadtam Józsi bá'nak , a lovai részére téli vitamin gyanánt.
Aztán egyszer, egy téli napon megjelent nálam kezében egy üveg pálinkával, mondván, hogy az almával megosztozott a lovaival és az ő részéből főzte ezt a kis házi pálinkát. Hát ilyen volt az öreg.
Pár évvel ezelőtt meghalt a felesége, nagyon sajnáltam, jó volt vele beszélgetni. Aztán a fia is követte az anyját, valamilyen titokzatos betegséget kapott.
Az öreg megtört, egyre kevesebbet láttam már a lovasszekéren bakon ülve.
Nemrégiben elmentem a portája előtt, ahol a régi, verandás, gyönyörű parasztház
helyén egy modern épület éktelenkedett.
Nekem egyre jobban hiányzik az öreg, nemcsak a munkája, hanem a kedélyes hátsó-paskolás is, úgy, ahogy a lovait szokta..

Ilona B. T.

Kép: Net

A cikket írta: Ilona B. T.

Fény és árnyék

Fény és árnyék

Hány énje van az embernek
kit az Isten megteremtett?
Mint fának rengeteg ága
egy törzsből fakadva
de egyik sem egyforma.
Fényre szökkenő zöld hajtásai
érlelnek mosolygó gyümölcsöt.
Fény-énem az emberi jóság, elrendeltetés,
hiszek a szépben és csodákban,
méltóságban, teremtő akarásban.

Árnyékos oldalon nőnek vadhajtások,
e kusza zöld-összevisszaságban,
az éretlen termések, mint sok elvetélt gondolat
lehullanak, reszketések, félelmek romlott gyümölcseként.
A tudat néha kettéhasad, mint téboly hömpölyög
a nagy én-óceánban.
Azt hiszem, valamennyi együtt vagyunk,
rajtunk múlik, hogy a sokból
melyik győzedelmeskedik.

Fény és árnyék csatája ez.
Kép: net

A ÚT MÖGÖTTEM

Az út mögöttem

2013. január 27.

Egyszer veszem a kalapom, csak ennyi,
nem köt már engem ide semmi..
Az út vége felé bukdácsolok, már lassan,
de nem adom fel, megteszem, ami még hátra van.
Ugráltam izzó parázson, át lángkarikán,
elestem gyakran, csúsztam, mint havon a szán.
Az út mögöttem nem volt sima, fényes,
rögös volt, nem lehettem soha kényes..
De ha számot kell vetnem, mégis megérte,
sok pici öröm volt az út szegélye.
Az apró boldogság ad erőt továbbmenni,
életünk szép, ajándék, ha néha fáj is,-egyszeri,
mert a rossz is jobb, mint a végtelen semmi..

Ilona Bartha Tóth Kép: saját

A kutyám

2013. január 26. - Látogatók száma: 2

A kutyám


Betelt a pohár!Ez már mindennek a teteje!

Pár éve vettem egy telket -titokban bevallom-jórészt a kutya miatt,hogy legyen hol szaladgálni,vakondokot lesni,cicákat üldözni. Persze, ha már meg van a kert, szorgos munkával megművelem, tavaszonként veteményezek és ősszel "learatom" a javakat.

Minden rendben is volt mostanáig. Ugyanis észrevettem, hogy a kutyámat jobban kezdi érdekelni a szomszéd-telek. E miatt nagyberuházásba kezdtem, vettem olyan dróthálót, amivel alul végig bevontam-félig a földbe ásva -a keritést. Természetesen a kutya látható érdeklődéssel szemlélte, hogy mit művelek és meózás után szomorúan vette tudomásul, meg szüntek a "kiskapuk"-két napig.

Mert harmadik nap már megint a szomszédban bóklászott, sőt már messzebb is elmerészkedett, kikerült a látókörömből.

Már későre járt, indultam volna haza,de a kutya sehol.Hosszas kiabálás után elkezdtem keresni, vagy öt telekkel messzebb mentem, ahol János bá', aki a tavalyi almáját és zöldségeit árulta a kapuban, széles mosollyal azonnal rendezgetni kezdte a krumplijait, a potenciális vevőt látva bennem. A mosolya lehervadt, mikor tájékoztattam, hogy csak a kutyát keresem.

Végül rájöttem a gyakori eltünedezés okára. Hátul a kertben megláttam a kutyát egy tuncsilábú, fekete kóbor kutyahölgynek udvarolni. A vén kujon!! Hiába hivtam, nem jött haza, igy-bár még ilyet sosem tettem-elhatároztam, hogy móresra tanitom é s nélküle jövök haza, kinyitottam a kertajtót, hogy a teraszra tudjon majd menni éjszakára. Mivel mindig kocsival mentünk, arra gondoltam, úgysem találna haza, majd reggel kimegyek érte.

Haza is jöttem, tele aggodalommal, izgalommal és lelkiismeret furdalással. Mikor befordultam a ház elé, teljesen elhűltem, a kutyám ott várt a kapuban.

Leült velem szemben és én-mit tehettem volna,-elmagyaráztam neki, milyen hálátlan és ez volt az utolsó, hogy kijött velem a telekre, én nem fogok izgulni miatta.

Nagy barna szemével odaadóan nézett aztán hirtelen kiszaladt és kinyilvánitotta a véleményét-lepisilte a virágomat..

Kép: saját

AZ ÉN OTTHONOM

Szonett 58.

Ott van az otthonom, ahol Te vagy,
Ahol meleget ontanak a falak,
Nézlek és nem kellenek a szavak,
S ha látlak, minden bánatom elhagy.

Otthon vagyok, ahol vár valaki,
S lázas éjeken ringatva alszom,
Ahol a nappal is éber álom,
Kezem fogod a bajban, biztatsz, tarts ki!

Az én otthonom egy külön világ,
Tavasszal nyilnak lila orgonák,
S ha hazatérek, a kapuban állsz..

Otthon az, mely úgy vonz, mint a mágnes,-bár
Ódon, öreg már, de szeretet vár,
Bárhol jársz a világon, hazatalálsz..

Ilona Bartha Tóth

Fotó:saját

PÁL NAPJA

2013. január 25.

Nagyon hideg szél fúj, reggel alig tudtam kimenni, mert a szomszéd háztetőről mind az ajtó elé hordta a havat. Nagyon sajnálom, akinek ilyen időben kint kell dolgoznia..Nézzük, mit igér Pál napja:

"Ezt a napot pálfordulónak is nevezik, mert a Jázust üldöző Saul ezen a napon tért meg, ettől kezdve Pál apostol néven emlitik.
Pál fordulása jósló és természetvarázsló nap volt.
A derűs idő azt jelentette, hogy hosszan tart a hideg. Az egész napi szép idő jó termést jelent."

Itt most derűs az idő, de nekem egyáltalán nem szép, akkor most hogy is van? Azért örülnék az almának, cseresznyének, szilvának..

Fotó: saját

TAVASZVÁRÁS

Jégcsap cseppjei olvadó jég könnyei,
-ahogyan az őszi eső siratja a hulló leveleket,
-nyári szellő kergeti a bárányfelhőket,
hideg telünk is lassan megenyhül, érzi
nincs már maradása, latyakban vergődik,
mint áradó patakban sikló papirhajó,
fagyos-olvadó kedélye hullámzó,
az idő őt sem kiméli, már csak tengődik.
Fák méhében születő rügyek fakadnak,
földdajka öléből kibúvó hóvirág széttekint,
fehér fejükre a nap meleg bölcsősugarakat hint.
Kérünk természet, legyen áldása az új tavasznak!

Jöjj el, tavasz, várunk már, te vagy nekünk a kegyelem,
legszebb évszak, vágyakozás, új élet, a szerelem..

Ilona Bartha Tóth
Fotó: saját

A CITROMFŰ

Citromfű

2013. január 23.

Változatlanul esik..esik! Tegnap délutánra elolvadt az előzőleg leesett hómennyiség, erre éjjel rákezdte és ma megállás nélkül folytatta..
Már a gyomron is fáj, persze lehet, hogy a tegnapi palacsintától, mert sütöttem egy rakással, lett vagy 12 db, amiből nagy könnyelműen hármat megettem a szokásos kettő helyett..
Igy most egész nap a citromfüves teámat iszogatom, nem rossz, magam termesztettem , száritottam..

Nagyon egyszerű a termesztése és ha egyszer megmarad, garantálom, ki sem lehet irtani..Az illata is nagyon kellemes.
Amit tudni kell róla:

A citromfű (melissa officinalis) egy hatásos fűszer és gyógynövény is egyben, amelyet akár cserépben akár balkonládában is termeszthetünk.

Már az ókorban is ismerték és használták ezt az illatos fűszernövényt, amely mint gyógynövény is szerepelhet házi patikánkban.

Évelő növény így elég egyszer elültetni kertünkbe, ahhoz hogy minden évben szedhessük a friss hajtásokat. Kedveli a napos meleg kerteket, erkélyeket, de akár a konyha ablakba is ültethetjük cserépbe. Már márciusban elvethetjük a magokat egy védett fagymentes helyre, egy cserépbe akár 3-5 magot is szórhatunk.

Ha áprilisban az időjárás már elég meleg ültessük ki a palántákat a szabadba, kb.45 cm tőtávolságra és ugyanennyi sortávolságra. Mivel a növény elérheti akár a 90 cm magasságot is, hagyjunk neki helyet a növekedéshez, ám ha kisebb erkélyre szeretnénk dézsába ültetni metszéssel lehet kissé kordában tartani. Ha nem magról, hanem palántáról szeretnénk ültetni kertünkbe a citromfüvet, csak egészséges dús bokros palántát válasszunk, majd április végén, május elején ültessük ki a szabadba.


Ha egyszer elültetjük, kertünkben ezt a fantasztikus fűszernövényt biztosak lehetünk benne, hogy minden évben lesz elég alapanyagunk, mert a citromfű elszórja magját, amely évről évre ki kell. Ha túlburjánzott kertünkben a citromfű, szedjük ki a töveket és ajándékozzuk el ismerősnek, barátoknak.

Ha mint gyógy vagy fűszernövényt szeretnénk felhasználni még virágzás előtt gyűjtsük be a hajtásokat, mert ekkor a legnagyobb az illóolaj koncentrátum a növény leveleiben.

Nagyon könnyen gondozható és nevelhető akár egy dézsában is, érdemes pár cseréppel tartani a teraszon vagy egy két tő növény a fűszerkertbe telepíteni. A cserepes növényeket ősszel vágjuk, vissza majd télre vigyük világos, de fagymentes helyre, így tavasszal újra kihajt a fűszernövény.


Itthon a citromfű, mint fűszernövény talán kevésbé ismert és használt pedig számtalan ételhez és süteményhez is adhatjuk, finom citrom illata és aromája pikáns ízt kölcsönöz az ételnek.

A friss leveleket adhatjuk salátához, halhoz, kompóthoz, és süteményekhez. Jégkocka tartóba lefagyasztva a nyári forróságban hűsítőként szolgálhat az italokhoz. A belőle készült teanyugtató és görcsoldó hatással bír, de fürdővízbe is tehetjük.

A lecsípett citromfű leveleket egyben dobjuk bele az ételbe és csak a főzés legvégén adjuk az étel mellé.

Érdemes kipróbálni a jeges teát egy kevés citromfűvel és mentával ízesítve.
/ Forrás: Nőinetkafe /

A bejegyzést írta: Ilona B. T.

A PÁRHUZAMOSOK

A párhuzamosok valahol a
végtelenben találkoznak,
én ott állok és várlak majd
ahol a sínpárok összefutnak,
aztán vonatunk a fény úton
zakatol tovább az égig
s együtt érkezünk álmomban
az út végi fénylő állomásig.


Még botladozom a holnapokon,
de egyre közelebb érek hozzád..

Ilona Bartha Tóth



Fotó: Tóth Ricsi

A BAGOLY SZEME

Ez a versem eredetileg egy Renga (láncvers) akart lenni, de a tartalom jobb áttekinthetősége miatt irásjeleket alkalmaztam.Igy maradt csak vers..

Kedvenc képeim:

A BAGOLY SZEME

nyitott szemében
titok, elme, őserő,
mit hoz a jövő?
Néz előre sötéten,
látja a napot, kutat

mint bölcs tudós, mert
az erdőben egyre több
fény hatol a fák
közt, hol voltak a lombok,
sudár fák, az én honom,

ritkul az erdő,
lesz itt gyászos temető,
vérző gyökerek,
madárcsontok, kivágott
ágak, állattetemek

néz a bagoly a
semmibe és huhogna,
látja a jövőt
hangját elnyomja
messzi fűrész sikolya..

Szeretnék szólni

SZERETNÉK SZÓLNI


Ilona Bartha Toth



Szeretnék szólni valami szépet,
de oly érdekes az emberi természet,
ha bántás ér, ömlenek a szavak,
szép szónál a hang elakad.


Úgy vélem, azért van ez igy,
mert a napok arra tanitanak: ne higgy,
kevés a jó szó manapság.
nem mosoly ér, hanem komiszság.


Szeretnék szólni valami szépet,
mosolyt fakasztót, derűset, békéset,
hálát adni a kis jóért, ami ér,
talán jönnek majd a szavak,
mint erdőben felbukkanó patak.


Érzéseim mélyen vannak szivemben,
megpróbálom kiásni nehezen,
arcom barázdáin előbb folyik könnyem,
pedig amit mondanék, nagyon egyszerű,
köszönet a létért, mely nagyszerű.

 20 Ibolya Fejes, Tünde Szerencsés és további 18 ember/2016.11.14.

 

Egyél meszet

2013. január 19. -

Tegnap a nyelv (nem) tudásról beszélgettünk és nekem megint eszembe révedt egy történet. Az emberrel -ennyi idős korára már sok furcsaság megtörténik.
Friss nyugdíjas voltam, amikor egy közös barátunk bemutatott egy idős német úrnak.
A barátom elmesélte, hogy a német úr itt szándékozik eltölteni nyugdíjas éveit nálunk, Cserszegen vett egy kis családi házat, szépen felújíttatta és elhatározta, hogy megtanul magyarul. Csak hát nem nagyon volt kivel társalognia. A barátom tudván, hogy egy kicsit pötyögök németül,-megkért, hogy látogassam már meg az urat, nagyon-nagyon örülne, ha néha elbeszélgethetne velem. Azonnal igent mondtam, gondoltam, talán tanul majd tőlem valamit és nekem sem árt felfrissíteni kihalóban lévő német tudásomat...
Elmentem hozzá és nagy örömmel fogadott. Mindjárt hellyel kínált, majd néhány szó után kedves mosollyal ,-amúgy németesen-felszólított, mondván, "egyél meszet" !
Még a szám is eltátottam, mit mondjak, nem ilyen fogadtatásra számítottam. Gondolom, lerítt az arcomról is, különösen akkor, amikor már többször is meginvitált a mészevésre.

Gondoltam, nem ettem meszet, hogy meszet egyek! El is magyaráztam neki, hogy ez mit jelent.Az öregúr tágra nyílt szemmel elmosolyodott,felállt, majd eltűnt a konyhában, kis idő múlva előjött, kezében egy üveggel.
-Itt a mész- mondta. Az bizony nem más volt, mint a mi közkedvelt, finom akácmézünk...

A cikket írta: Ilona B. T.

Erika Kocsis, Nép Ágnes, Zsuzsanna Czimer és további 18 ember kedveli ezt.

HÓESÉS

Tél van és most éppen szakad a hó,
fűtött szobából nézni olyan jó!
Hideg szél bőszen rázogatja a felhőket,
s a hó kavarog, kering, ellepi a tereket,
fehérré változnak az utcák és a fák,
olyan tiszta fényes, mint a mennyország.
A tetőket hósapka fedi, s az ablak fényei
világitanak fehér falak hóarcából, mint tél szemei.
Bokor tövében hó nem-érte avaron
kóbor cica borzolt szőrrel kuporog,
madarak bújnak tüskős örökzöldek ágai között,
ahová a kertben lakó galambpár költözött.

Szép igy belülről, oly tiszta, fehér a táj,
de amire gondolok, az szinte fáj.
Mert a békésnek látszó idilli téli kép
sokak számára végtelen nehézség.
Távoli tanyákban az ajtót befalazza a hó,
s bent egy öregember ajkát elhagyja a jaj-szó.
Bekötő-utakon- fentről nézve, mint lábnélküli bogarak
elakadt autók vastag hóterhükkel hasalnak,
s hiába lapátol keményen a sok ember,
nem birnak az egyre növekvő hóheggyel.
A távolban hófüggönyön át feltűnnek a hókotrók
olyanok, mint fuldoklónak kezet -nyújtó angyalok..

Kép: Tóth Ricsi